Tartalom
Az első nőgyógyászati vizsgálatára minden nő valószínűleg pontosan emlékszik.
Vagy azért, mert annyira kellemetlen élmény volt, vagy azért, mert korántsem volt annyira szörnyű, mint amennyire előtte rettegett tőle!
Tini koráig a legtöbb lány nem hogy nőgyógyásznál, de egyáltalán, orvosnál se nagyon járt még.
Maximum pár alkalommal a háziorvosnál, ha valami vírustól belázasodott, esetleg fogszabályzás miatt a fogorvosnál, de az igazából nem is számít…
Így aztán elég ijesztő ötletnek tűnik, hogy elmenjünk egy vadidegen emberhez, aki roppant kínos kérdéseket tesz fel nekünk, majd pont azt a testrészünket vizsgálja meg, amit a legkevésbé szeretnénk megmutatni.
Lássuk be, hogy nagyon erős elhatározás és alapos ok kell ahhoz, hogy életünkben először elmenjünk egy nőgyógyászhoz!
A leggyakrabban jelentkező tinédzserkori nőgyógyászati panaszok az alábbiak:
- rendszertelen menstruáció– ha két vérzés között nem ugyanannyi nap telik el
- fájdalmas, elhúzódó vagy bő vérzéssel járó menstruáció – ha a vérzés több mint 5 napig tart, ha erős fájdalmakkal jár, és a mennyisége több mint 30-40 ml
- menstruáció kimaradása – a szokott időben nem jön meg a vérzés
- 16 éves korig nem jelentkezik az első havi vérzés
- alhasi fájdalom
- hüvelyfolyás – nagyobb mennyiségű és/vagy kellemetlen szagú és/vagy a szokottól eltérő színű váladék ürülése a hüvelyből
- szeméremtesti vagy hüvelyi viszketés, égő érzés
- sebek, növedékek, szemölcsök, hólyagok megjelenése az intim területen
- pattanásos, zsíros bőr, fokozott szőrnövekedés, hajhullás, hízás esetén a bőrgyógyász kollégák szokták javasolni nőgyógyász felkeresését
- visszatérő hólyaghurut (köznapi nevén felfázás)
- fogamzásgátlási lehetőségek megbeszélése, gyógyszer, hüvelygyűrű, méhen belüli eszköz feliratása
- STD szűrés
- HPV oltás
Hogyan történik a tinédzser nőgyógyászati vizsgálat?
A nőgyógyásszal való találkozás mindig beszélgetéssel kezdődik. Ennek célja, hogy megtudjuk:
- a páciens miért fordult orvoshoz
- vannak-e panaszai, és azok pontosan mióta tartanak és milyenek
- voltak-e a páciensnek korábbi panaszai, betegségei
- melyek a családban előforduló betegségek
- milyenek a páciens menstruációs ciklusai
- él-e a páciens szexuális életet, védekezik-e a terhesség és a szexuális úton terjedő fertőzések ellen, szüksége van-e ehhez szakorvosi tanácsadásra, felvilágosításra, gyógyszer felírására
A beszélgetés egyrészt segíti az orvost a páciens igényeinek felmérésében, a diagnózis felállításában, másrészt így van idő arra, hogy a beteg és az orvos megtalálják a közös hangot, és a kezdeti feszültség oldódjon, a bizalom kialakuljon.
A beszélgetést vizsgálat követi/követheti.
A vizsgálat mindig nőgyógyászati vizsgálószéken történik. A lábakat félig fekvő testhelyzetben egy lábtartóba kell helyezni, így a szeméremtest és a hüvely az orvos számára kényelmesen vizsgálható.
Csak olyan vizsgálatot végzünk, amely feltétlenül fontos. Azt, hogy melyek ezek a vizsgálatok, természetesen a panaszok döntik el.
Szűz lányoknál, nőknél csupán megtekintés, esetleg mintavétel történik egy vattapálca segítségével a hüvelybemenetből. Ez a vizsgálat teljesen fájdalommentes.
Abban az esetben, ha szűz nőn kell kismedencei vizsgálatot végezni, az orvos a hüvely helyett a végbélbe vezeti a mutató ujját, és a vizsgálatot hasonlóképpen végzi el, mint hüvelyi úton. Ez ugyan riasztóan hangzik, de nem fájdalmas, csak kicsit kellemetlen.
Szűz lányokon, nőkön azonban e helyett a vizsgálat helyett legtöbbször hasi ultrahang vizsgálatot végzünk, amely bár rosszabb képet ad, mint a hüvelyen át végzett ultrahang vizsgálat, mégis a legtöbb esetben kielégítő információt ad az orvos számára.
Amennyiben a betegnek már volt szexuális kapcsolata, akkor az orvos hüvelyi vizsgálatot is végez: egy fém vagy műanyag eszköz hüvelytükör vagy „kacsa”) segítségével a legtöbb nő számára teljesen fájdalommentesen feltárja a hüvelyt, hogy megvizsgálhassuk a méhszájat.
Ezután az orvos két ujját a hüvelybe vezeti, a másik kezével pedig az alhasra gyakorol kisebb-nagyobb nyomást, hogy kitapogassa a méhet és a petefészkeket, illetve az esetlegesen a kismedencében található kóros elváltozásokat. Ez a vizsgálat kicsit kellemetlen, néha fájdalmas is lehet.
Ezt követően történik az ultrahang vizsgálat, amikor egy kb. ujjnyi vastag vizsgáló fejet vezetünk be a hüvelybe, és azon keresztül tudjuk alaposan áttekinteni a méh, a petevezetékek, a petefészkek és azok környezetének állapotát.
Mi történik a tinédzser nőgyógyászat vizsgálat után?
A kikérdezés és a vizsgálat alapján a nőgyógyász megállapítja, hogy vannak-e kóros eltérések, és ezek miből adódhatnak. Szükség esetén laboratóriumi teszteket végez hüvely váladékból, vérből, vizeletből.
A talált eltérések alapján megszülető diagnózist (kórismét vagyis, hogy mi a bajunk) és a szükséges kezelést a nőgyógyász részletesen és érthetően elmagyarázza a páciensnek, hogy pontosan megértse, mit és milyen okból kell majd tennie a gyógyulása érdekében.
Milyen kezeléseket alkalmaz a nőgyógyász a tinédzser nőgyógyászati vizsgálatkor?
A betegségnek megfelelően vannak gyógyszeres (tablettás) kezelések, hüvelykúpok, krémek, de szükség lehet kisebb műtétre vagy más beavatkozásra is, ha olyan természetű a probléma.
Műtétet vagy más beavatkozást kizárólag a páciens és annak nagykorú gondviselője írásbeli beleegyezését követőn végzünk, előzetes részletes tájékoztatás alapján!
Gyakori Kérdések a tinédzser nőgyógyászati vizsgálatról (GYIK)
1. Milyen panaszokkal érdemes nőgyógyászhoz fordulni tinédzserkorban?
A leggyakrabban jelentkező problémák, amelyek miatt mindenképpen érdemes egy empatikus szakorvost felkeresni:
– Rendszertelen, túl bő (30-40 ml feletti) vagy nagyon fájdalmas menstruáció.
– A menzesz kimaradása, vagy ha 16 éves korig egyáltalán nem jelentkezik az első havi vérzés.
– Alhasi fájdalom, vagy visszatérő hólyaghurut (felfázás).
– A szokottól eltérő, kellemetlen szagú vagy színű hüvelyi folyás, viszkető, égő érzés.
– Fogamzásgátlási lehetőségek (tabletta, hüvelygyűrű) megbeszélése, HPV oltás beadatása, vagy az első együttlét utáni STD szűrés.
– Meglepő lehet, de az erősen pattanásos, zsíros bőr, a hajhullás, a hízás vagy a fokozott szőrnövekedés hátterében is gyakran nőgyógyászati probléma (például hormonzavar) áll.
2. Hogyan zajlik az első nőgyógyászati találkozó?
Mivel tudjuk, hogy az első vizsgálat mindig nagyon ijesztő (főleg, ha kínosnak érzett kérdésekről van szó), a találkozó nálunk mindig egy nyugodt, barátságos beszélgetéssel kezdődik. Az orvos részletesen kikérdezi a pácienst a panaszairól, a menstruációs ciklusáról, az esetleges szexuális életéről és a családjában előforduló betegségekről. Ennek célja, hogy a kezdeti feszültség feloldódjon, és kialakuljon a bizalom az orvos és a tinédzser között.
3. Fájdalmas a vizsgálat, ha még szűz vagyok? Mivel vizsgálnak?
Egyáltalán nem fájdalmas, ettől nem kell tartani! Szűz lányoknál nem vezetünk fel semmilyen fém vagy műanyag eszközt (kacsát) a hüvelybe. Csak azt a vizsgálatot végezzük el, ami feltétlenül fontos. Ez általában a külső nemi szervek megtekintését jelenti, illetve szükség esetén egy vattapálcával, fájdalommentesen veszünk mintát a hüvelybemenetből. A kismedence (méh és petefészkek) vizsgálata pedig az alhason keresztül, egy egyszerű hasi ultrahanggal történik, ami semmilyen kellemetlenséggel nem jár.
4. Hogyan történik a vizsgálat, ha már élek szexuális életet?
Ebben az esetben a vizsgálat már hagyományos módon, a nőgyógyászati vizsgálóágyon történik. Az orvos egy megfelelő méretű fém vagy műanyag eszköz (a „kacsa”) segítségével feltárja a hüvelyt – ez a legtöbb nő számára fájdalommentes –, hogy megvizsgálhassa a méhszájat. Ezt a méh és a petefészkek kézi kitapintása, majd a hüvelyen keresztül végzett (hüvelyi) ultrahang vizsgálat követi, amivel tökéletesen áttekinthetők a belső szervek.
5. Mi történik a vizsgálat után? Szükség van a szüleimre?
A vizsgálatot követően az orvos részletesen és érthetően, „hétköznapi nyelven” elmagyarázza, hogy talált-e valamilyen eltérést, és mit kell tenni a gyógyulás vagy a megelőzés (pl. fogamzásgátló tabletta szedése) érdekében. A szükséges gyógyszereket, kúpokat az orvos felírja, azonban fontos tudni, hogy bármilyen kisebb műtéti vagy egyéb komolyabb beavatkozás elvégzéséhez a kiskorú páciens és a nagykorú gondviselő (szülő) előzetes, írásbeli beleegyezése is kötelező!
