Tartalom
A székletinkontinencia az az állapot, amikor nem tudjuk kontrollálni a székletürítést. A székletürítési inger a székletnek a végbél alsó harmadába való érkezésekor keletkezik. Normális esetben ez a fázis kontrollálható egy tanulási folyamatot követően. A székelési inger keletkezéséhez vezető és az ürítés visszatartását segítő mechanizmusban bekövetkezett zavarok vezetnek végül a széklet visszatartásának problémáihoz. A széklettartási képességet a végbél záróizmai, a medencefenéki izmok, a gátizomzat, a végbél helyzete, illetve a nyálkahártya alatti visszér párnácskák befolyásolják.
A székletinkontinencia okai
A székletinkontinencia legtöbbször idősebb korban jelentkezik. Ennek az oka elsősorban az, hogy a tüneteket gyakran a beidegzés és az izomtónus korral járó csökkenése eredményezi.
Azonban a nőknél a gátizmok megsérülhetnek a hüvelyi szülés kapcsán, ami szintén széklet inkontinenciához vezethet. A menopauza során fellépő hormonális változások is gyengítően hatnak a medencefenék izmaira, ez is széklet inkontinenciát okozhat.
A kiváltó ok tehát többféle lehet, a leggyakoribbak azonban a medencefenék, illetve a gát izomzatának elégtelen működésére vagy valamilyen sérülésére vezethetők vissza.
Ezen belül felmerülhet:
- izomsérülés,
- beidegzési zavar,
- a medencefenék sérülése is.
A sérüléseket műtéti beavatkozások (pl. aranyérműtét), anális szex közben elszenvedett izomsérülések, végbéldaganat, valamint daganat miatti sugárterápiás kezelés is okozhatja.
A betegséget előidézheti valamilyen idegrendszeri betegség is, például bizonyos immunbetegségek, szklerózis multiplex vagy cukorbetegséghez társuló neuropathia.
A gyulladásos bélbetegségek rossz hatással lehetnek a végbél tároló kapacitására és tágulékonyságára. Ez azzal járhat, hogy nem tudjuk helyesen megítélni a széklet állagát, ami szerepet játszhat a betegség kialakulásában.
Az előrehaladott aranyér is okozhat bizonyos fokú zárási elégtelenséget, ez azonban nem jelent valódi inkontinenciát, mivel ilyenkor csak a megnagyobbodott, olykor a záróizmon kívülre kerülő aranyeres párnák váladéka jelenik meg a fehérneműn. Ennek elkülönítését a valódi betegségtől csak proktológiai vizsgálat révén lehet megtenni.
Végül a krónikus erőlködést is meg kell említeni, amely szintén negatív hatással lehet a beidegzés és az izomműködés egységére.
A betegség megállapításához proktológus által végzett alapos kikérdezésre és fizikális vizsgálatra van szükség, ami tapintásból és végbéltükrözésből áll. Ennek segítségével megállapítható, hogy fennáll-e daganatos megbetegedés vagy valamilyen gyulladásos folyamat, melyeket kezelni szükséges.
A székletinkontinencia kezelése
A kezelésnek első körben a kiváltó ok megszüntetésére kell összpontosulnia, ha valamilyen szervi eltérésről van szó. A műtéti helyreállítás is szóba jöhet, abban az esetben, ha valamilyen korábbi műtét vagy sérülés folyománya a betegség. Ha erre valamilyen oknál fogva nincs lehetőség, akkor a széklet állagának beállításával lehet kezelni a problémát, ugyanis a híg széklet visszatartása a legnehezebb. A beállításhoz gyógyszerek és megfelelő étrend kombinációja szükséges.
A kezelés további része, hogy a betegnek ismét meg kell tanulnia szabályozni a székletürítést. Ez egy olyan újratanulási mechanizmus, ami a medencefenéki tornán és a biofeedback kezelésen alapszik.
Időpontfoglalás:
email: info@boc.hu
telefon: 06 30 870 7427, 06 30 372 6832
Szakrendelésünk árai itt érhetőek el.
Gyakori Kérdések a székletinkontinenciáról (GYIK)
1. Mi pontosan a székletinkontinencia és mennyire gyakori probléma?
A székletinkontinencia a széklet (legyen az szilárd vagy folyékony), illetve a bélgázok akaratlagos visszatartásának képtelenségét jelenti. Súlyossága a fehérneműn megjelenő enyhe „székletcsepegéstől” (pecsételéstől) egészen a teljes kontrollvesztésig terjedhet. Bár a betegek gyakran érzik magukat egyedül, ez egy kifejezetten gyakori probléma, amely az életkor előrehaladtával az emberek egyre nagyobb százalékát érinti, de fiatalabb korban is előfordulhat.
2. Milyen okok vezetnek a székletvisszatartási képesség elvesztéséhez?
A probléma hátterében a leggyakrabban a végbél záróizomzatának fizikai sérülése vagy meggyengülése áll. Nőknél ez nagyon sokszor egy korábbi nehéz, elhúzódó hüvelyi szülés vagy gátmetszés következménye. Férfiaknál és nőknél egyaránt okozhatja korábbi végbéltáji műtét (például sipoly– vagy aranyérműtét), krónikus székrekedés miatti állandó erőlködés, a medencefenék izmainak korral járó gyengülése, vagy a bél beidegzésének károsodása (például cukorbetegség esetén).
3. Fájdalmas a kivizsgálás, és milyen tesztekre van szükség?
Egyáltalán nem kell tartani a vizsgálattól, klinikánkon a proktológusaink maximális diszkrécióval és empátiával kezelik a helyzetet. A fájdalommentes, fizikai és eszközös (anoszkópia) proktológiai alapvizsgálat mellett a pontos okok felderítéséhez szükség lehet a végbél záróizomzatának erejét mérő nyomásmérésre (anorectalis manometria), illetve egy speciális végbéltáji ultrahangra is, amely pontosan megmutatja az izomzat esetleges szakadásait, sérüléseit.
4. Milyen nem műtéti (konzervatív) kezelési lehetőségek léteznek?
Az esetek jelentős részében már a konzervatív terápiák is hatalmas életminőség-javulást eredményeznek. A kezelés alapja a széklet állagának beállítása (dietetikai tanácsadás, rostbevitel, gyógyszeres segítség). Rendkívül hatékony módszer a medencefenék célzott fizioterápiája (gátizomtorna), amelyet a klinikán egy speciális, úgynevezett biofeedback terápiával is kiegészítünk. Ennek során a páciens egy monitoron keresztül vizuális visszajelzést kap az izommunkájáról, így újra megtanulhatja a végbél záróizmának tudatos, erős összehúzását és irányítását.
5. Mikor van szükség műtéti megoldásra?
Amennyiben az ultrahangos vizsgálat a záróizom egyértelmű, nagyobb fizikai szakadását mutatja ki (például egy szülési trauma miatt), vagy a konzervatív módszerek és a torna nem hozzák meg a várt eredményt, műtéti beavatkozásra van szükség. A sebészeti eljárások célja a sérült izomgyűrű helyreállítása (megvarrása) vagy feszesítése, amely visszaadja a bél feletti kontrollt és megszünteti a páciens mindennapos szorongását.
