A vulvodynia vagyis a szeméremtest fájdalma egy rejtélyes betegség, pedig egyes felmérések szerint a nők 3-14 %-át érinti.
Vulvodyniáról akkor beszélünk, ha 3 hónapnál hosszabb ideig áll fent a krónikus fájdalom az egész szeméremtesten, vagy annak egyes részein, pl. a csiklón vagy a hüvelybemenetben, és ennek semmilyen kézzelfogható okát – pl. fertőzés, gyulladás, daganat, hormonális probléma, sérülés vagy az érző idegek betegsége – nem lehet kimutatni.
Ez az állapot szerencsére kezelhető, vagy legalább is a páciens életminőségét jelentősen javítani lehet személyre szabott kezelési protokollal.
A vulvodyniában szenvedő beteg ellátásában alapvetés a támogató és empatikus bánásmód, annak kifejezése, hogy elismerjük, hogy a páciens panaszai reálisak, szenvedése, aminek lelki okai is lehetnek, nem képzelődés. A betegnek el kell mondanunk, hogy a betegségének van egy konkrét elnevezése, és hogy nincs egyedül ezzel a problémával, továbbá, hogy remélhetőleg tudunk a számára megoldást találni.
Ahhoz, hogy a vulvodynia diagnózisát megállapítsuk, mindenekelőtt részletesen meg kell tudnunk mindent a fájdalom kialakulásáról.
Mióta tart a fájdalom? Folyamatos vagy bizonyos környezeti tényezők váltják ki, pl. a szexuális aktus vagy a fehérnemű érintése? Inkább égő vagy csípő érzés? Először valamilyen fertőzés, fizikai sérülés vagy lelki trauma után lépett fel? Szenved-e a páciens más krónikus fájdalom szindrómában, pl. krónikus fejfájásban vagy fibromyalgiában?
Ezt követően alaposan meg kell vizsgálnunk a szeméremtestet, hogy kizárjunk egyéb betegségeket, amik fájdalommal járhatnak, aztán meg kell állapítanunk, mely területeken a legerősebb a fájdalom, és milyen intenzívek a tünetek. Ezt egy ún. vattatampon teszttel mérjük fel, amelynek során egy vattáspálcával enyhe nyomást gyakorolva végig tapogatjuk a szeméremtest különböző pontjait.
A vulvodynia meglepő módon nem a szeméremtest betegsége!
Valójában a központi idegrendszer működési zavara, mely tévesen ismeri fel a perifériáról befutó ingereket, és a normális tapintási ingerek helyett fájdalomingereket érzékel. Ez a működési zavar egyéni hajlamon alapul. Nagyon gyakori, hogy a vulvodyniás nők más krónikus fájdalom szindrómákban is szenvednek.
A vulvodyniát különféle ún. triggerelő faktorok válthatják ki, amilyen a bakteriális fertőzés, a sarjadzógombás gyulladás, olyan sérülések, mint pl. a szülés közben elvégzett gátmetszés vagy lelki tényezők.
Mivel gyulladás nem játszik szerepet a probléma kialakulásában, a gyulladáscsökkentő gyógyszerek nem segítenek. A központi idegrendszer érzékenységét kell ezzel szemben csökkenteni. Ebből a célból kis adagú antidepresszáns vagy epilepszia ellenes szereket használunk.
A vulvodynia kezelésének másik hatékony lehetősége a medencefenéki rehabilitáció, amit a fenti gyógyszeres kezeléssel célszerű kombinálni. Ezt csak szakképzett medencefenéki terapeuta tudja jól végezni, mert a levator ani izom tónusának növelése a tüneteket súlyosbíthatja.
A komplex kezelés további részei a pszichoterápia, és bizonyos életmódi tanácsok, pl szex közben sikosító alkalmazása, 100% pamut alsónemű viselése, szappanmentes intim mosakodószerek használata.
A valóban sikeres ellátás érdekében nagyon fontos, hogy a vulvodyniás betegek gyakorlott specialistához kerüljenek.
Forrás: Dr. P. Belfiore, Univadis Italy,
