Minden 3. percben valaki a világon meghal prosztatarákban. Pedig ha időben kiszűrik, ez a betegség tökéletesen gyógyítható. Szeptember 15. a Prosztata Világnapja alkalmából Dr. Keszthelyi Attila urológus szakorvos, egyetemi docens gondolatait osztjuk meg a prosztata betegségeiről.
Miért fordulnak a férfiak sokszor túlzottan későn orvoshoz?
Férfiember akkor megy el orvoshoz, ha olyan nagy fájdalma van, amit nem bír elviselni vagy ha vérzést észlel – kezdi Dr. Keszthelyi Attila urológus.
– Talán annak a hibás nevelésnek a következménye lehet az, hogy a férfiak nehezebben mennek szűrővizsgálatra, hogy ott van a fejükben az, hogy a férfi nem sír, nem panaszkodik, nem szaladgál orvoshoz, a férfi az erős, az mindent kibír– miközben ez koránt sincs így!
A férfiak élettartama ma Magyarországon 7 évvel kevesebb, mint a nőké és 5-ből 3 férfi nem éli meg a 65. életévét.
Tehát ez nagyon, nagyon komoly probléma. A férfiak másfelől iszonyatosan szemérmesek és borzasztóan zavarban vannak, ha intim problémákkal kell orvoshoz jönniük…
Mi az, ami ezen változtathat?
Hát talán az, hogy propagálva van, hogy mégiscsak érdemes elmenni. Illetve, ha előre pontosan tudják, hogy mi fog történni, és hogy ha beszélnek olyan férfi társaikkal, akik ezen már túlestek, és akkor el tudják mondani, hogy mégsem egy katasztrófa ez az egész, hanem túl lehet élni.
Milyen férfi betegségeket tud az urológus kiszűrni?
A férfiaknál két nagy betegségcsoport van, amit szűrni lehet. Az egyik a prosztatamegbetegedés, a másik pedig a herének az eltérései. 50 éves kor fölött a prosztatamegbetegedésekre koncentrálunk.
Hangsúlyozni kell, hogy a szűrővizsgálat azt jelenti, hogy azokat a betegeket vizsgáljuk, akiknek nincsen panasza. Tehát akinek már van egy panasza az már nem szűrésnek minősül, hanem az már az adott panasznak megfelelő vizsgálatnak.
Miről lehet szó? Egyáltalán, hogyan veheti észre a férfi azt, hogy bármi problémája adódott a prosztatájával?
Leginkább úgy veheti észre a beteg, hogy gond van a prosztatájával, hogy a vizelése megváltozik. A vizelés megváltozhat úgy is, hogy ritkább, nehezebb, vagy gyakoribb lesz. Gyakori, kicsi, kevés jön és esetleg még csíp is, fáj is, amikor a vizeletet üríti. Ennek általában gyulladás szokott a hátterében lenni.
Gyulladásnál a laikus elsősorban nemi élet során összeszedett gyulladásokra szokott gondolni, de azt kell mondjam, hogy ez a ritkább.
Sokkal gyakoribb az, amikor van valami meghűlés, megfázás, áthűlés, és annak következtében gyullad be a prosztata. Mindenkinek megvan a maga Achilles sarka: aki kiáll az esőbe és megázik, a betegek egyik részének a füle, a másiknak a torka, a harmadiknak a prosztatája fog begyulladni.
Ezt általában a hölgy partnerek ritkábban szokták elfogadni, úgyhogy amikor a férfiember elmegy az urológustól, akkor általában szokott egy telefon jönni a párjától, hogy tényleg a meghűlés kapcsán gyulladt-e be a prosztatája az illetőnek vagy esetleg valami más okot lehet keresni.
Természetesen a nemi úton összeszedett megbetegedéseket nem szoktuk telefonon taglalni, de eleve ilyesmivel mi ritkábban is találkozunk.
De az okok tényleg egyértelműek, tehát valóban tudják, hogy honnan ered a prosztatagyulladás?
A gyulladás abból áll, hogy bekerül egy fertőző mikróba a prosztata állományába, és azért nagyon nehéz a kezelése, mert a prosztata mirigyes állománya úgy néz ki, hogy sok kis zsákutca egyre nagyobb utcák felé terjed és aztán a végén az egész a húgycsőbe ömlik bele. Ha valamelyik zsákutcába befekszi magát egy baktérium, akkor azt nagyon nehéz onnét kiüríteni. Általában nem csak a vizelés, hanem a nemi élet is igen kellemetlen szokott ilyenkor lenni, leginkább az ondótávozás, amikor ezek a fertőző mikróbák bekerülnek a húgyutakba, és akkor komolyabb ürítési panaszokat okoznak.
Ez tehát a prosztatagyulladás tünete. De hogyan kezelhető? Mit lehet tenni vele?
Általában ezt egy komplex kismedencei szindrómacsoportként kell kezelni. Nemcsak a prosztatára, hanem a végbélre, a székletürítésre is érdemes odafigyelni.
Csakúgy, mint az oda- vissza fertőzésekre, a partner vizsgálatára, a partner kezelésére. Nagyon gyakran a pszichés támogatás is szükséges.
Gondoljuk meg, hogy ha minden vizelés során fájdalma van az illetőnek, minden nemi aktus során valami panasza van, mind az ondótávozás kapcsán mind a merevedés kapcsán! Tehát van, amikor az urológus nem is elég önmagában, hanem a gasztroenterológustól kezdve a pszichológusig mindenkinek a segítségét igénybe kell venni.
Hogyan lehet diagnosztizálni a prosztatagyulladást?
Legeslegegyszerűbben, mivel a vizeléssel van probléma, egy vizeletvizsgálattal. Meg szoktuk kérni a beteget, kap egy poharat, és abba próbáljon vizeletet üríteni.
Van, akinek ez is probléma mert nem tud idegen helyen pisilni. Úgyhogy akkor megkérjük, hogy hozza be a vizelet mintát. Ezután megnézzük mind a vizeletben ürülő, tehát üledéknek nevezett vörösvértestet, fehérvérsejtet, kristályokat, valamint elküldjük tenyésztésre is a vizeletet, és akkor pontosan látjuk, hogy van-e benne olyan fertőző ágens, amit érdemes kezelni. Van, amikor évekig tart ennek a kezelése.
Nagyon sokat számít a beteg közreműködése is, hogy mennyire hajlandó együttműködni mind a vizsgálatok mind pedig a kezelések során.
És mi a helyzet a prosztata megnagyobbodással? Ez talán egy picit közismertebb téma!
Igen, vizelési panaszok hátterében nem csak a gyulladás állhat, hanem talán minden idősödő férfi megtapasztalja azt, hogy valahogy nem úgy pisil, mint kisgyerekként.
Kisgyerekként olyan szép sugárban át tudtunk pisilni a szomszéd kerítésén is, ugye. Idős korban pedig azt veszi észre, hogy rázörög a család: „Mi tart már papa ennyi ideig”?
Kicsit nehezebben, máshogy megy az egész. Ezért is nagyon gyakran szoktak eljönni, és leginkább a család unszolására. Ez egy lassan kifejlődő dolog, tehát tulajdonképpen hozzászokik a beteg is. Éjszaka felkel, először egyszer, aztán kétszer, aztán megmagyarázza magának, hogy miért kell háromszor felkelni pisilni.
Utána kicsit nehezebb a sugár, aztán mindig rá szoktunk kérdezni, hogy hogy pisil, ülve vagy állva. Nem tudom tudja-e, hogy egy férfiember az általában, hogy szokott pisilni. Inkább állva. És mikortól kezdve pisil ülve?
Én most gondolom, de csak kikövetkeztetem a szavaiból, hogy amikortól baja van…
Az egyik mikor megnősül, akkor mindig ülve pisil ugye, mert az asszony pont akkor tépi fel az ajtót, mikor a legfelszállóbb ágán van a pisilésnek, meg azt mondja, hogy: „Megint össze- vissza pisiled a WC-t, nem találsz bele, meg lepisiled a cipőd orrát.” Akkor már probléma szokott lenni, de általában akkor pisilnek a férfiak ülve, mikor már nem elég a hólyagnak az összehúzódó képessége ahhoz, hogy kinyomja a hólyagból a vizeletet, hanem rá kell segíteni kicsit a hasizmával is, ezt megszokja és akkor leginkább ülve tudja kiüríteni rendesen a hólyagját vagy ki sem tudja. Ki sem tudja, csak ezt nem veszi észre mert ez is lassan fejlődik ki.
Egy normál vizelési inger kb. 2 dl, 2,5 maximum 3 hólyagtelítettségnél jelentkezik. Én csapoltam már le hólyagból 2 l vizeletet is, és leginkább a beteg csodálkozott, hogy hogy lehet, honnan jön ez a sok vizelet, hiszen neki nincsen vizelési ingere sem! Tehát ez csak nagyon lassan fejlődhet ki.
Ez is tulajdonképpen tünete lehet ennek a jóindulatú prosztata megnagyobbodásnak. Itt már, sajnos, nagyon nagy baj van, mikor ilyen sok vizelet van a hólyagban és pláne úgy, hogy nem is értesül róla a beteg, mert olyan lassan történt mindez, hogy hozzászokott ehhez az egészhez.
Jó indulatú prosztata megnagyobbodás hány éves kortól alakulhat ki?
Ez az 50 éves kor környékén jelentkezik szintén, tehát az ereje teljében lévő férfiaknál indul ez el, és aztán a kór persze bármikor előfordulhat idősebb korban is.
Az idővel, a korral ugyanis növekszik a prosztata. Azt kell tehát mondjam, hogy ez szükségszerű, előbb utóbb bekövetkezik.
Hogy ez jár-e vizelési panaszokkal, az attól függ, hogy milyen irányba fog növekedni a prosztata. De nagyon jól kezelhető, és meg is gyógyítható, és nem feltétlen kell itt a műtétre gondolni. Megvan ennek a gyógyszeres kezelése is.
Itt lehet, hogy évekig, esetleg a beteg élete végéig gyógyszeres kezeléssel ez rendben tartható és nem fog a beteg soha a műtétig eljutni.
De a gyógyszeres terápia csak tüneti kezelés vagy pedig javít is a prosztata megnagyobbodáson?
Annyit kell javítani rajta, hogy jól tudjon az illető pisilni. Tehát itt mind tüneti kezeléssel, mind pedig a prosztata méretének a csökkentésével tudunk segíteni, és ez attól függ, hogy milyen típusú gyógyszert kap az illető.
Illetve ami még nagyon komoly félelmeket szülhet, az nyilván az, hogy itt jóindulatú elváltozásról van szó, de mondjuk válhat-e belőle rosszindulatú daganat?
Nem. Ez így nem alakul. A jóindulatú prosztata megnagyobbodás soha nem alakul át rosszindulatú daganattá.
Ha mégis műtétre kerül sor, akkor hogyan történik a műtét, és utána milyen lesz az életminőség?
A műtét manapság túlnyomórészt a húgycsövön keresztül történik. A műtét után lesz egy seb a prosztataállományán belül.
Annak a sebnek meg kell gyógyulnia. Itt a beteg türelmére van szükség. 1-2 hónapig is tarthat, míg teljesen feltisztul a vizelete, az a var lelökődik a prosztata állományáról, hogy így mondjam, amit ez a műtét okoz. Ha az ember megsérti a kezét van rajta egy varr, amíg le nem lökődik addig ott van a seb, mindig kicsit viszket, mindig kicsit kellemetlen. Ugyanez van belül is. Lesz belül egy seb a prosztata régiójában, és amikor az begyógyul- ez körülbelül egy, másfél, két hónap, attól függ, hogy kinek mennyi, – akkor fog a beteg meggyógyulni teljesen.
A műtét után már rögtön fogja észlelni azt, hogy könnyebben fog pisilni, még hogy ha gyakrabban is kell, meg csíp is egy kicsit.
Ezért a beteg rögtön meg fog egy kicsit könnyebbülni azáltal, hogy nem kell úgy mennie a városban, hogy tudja, hogy melyik WC hol van, és WC-ről WC-re jár.
A prosztata jóindulatú megnagyobbodása tehát 50 éves kor fölött gyakorlatig kivédhetetlen, még akkor is, ha egyénenként különböző mértékű tüneteket produkál. De van itt még egy nagyon súlyos diagnózis, amitől mindenki tart; minden család, és nem csak a férfiak: ez pedig a prosztata rosszindulatú daganata. Ezt hogyan lehet diagnosztizálni?
Mindig bennünk is ott bujkál a kisördög: ha valaki vizelési panaszokkal jön, akkor csakis abban az esetben gondoljuk, hogy jóindulatú az elváltozás, hogyha meggyőztük magunkat arról, hogy rosszindulatúság nincsen. Tehát a vizsgálatnak, a diagnosztikának ezt ki kell zárnia!
Akár vizelési panaszokkal érkezik hozzánk a páciens, akár panaszmentes, nem ússza meg a prosztatának a vizsgálatát.
Azt szoktuk mondani, az urológián a kézfogás után a következő a prosztatának a megtapintása.
Minden férfiember félelme van, mivel a prosztatát a végbélen keresztül szoktuk megtapintani. A tapintásnak nagyon komoly információtartalma van a vizsgálóorvos számára, ezért semmiképpen nem mellőzhető. A beteg számára egy kicsit kellemetlen, de szoktunk hozzá használni vazelint, meg persze előre elmondjuk, hogy mi fog történni, én a magam részéről próbálom oldottá tenni a hangulatot, hogy ne okozzon ez komolyan félelmet.
Én azt gondolom, hogy sokkal jobban félnek ettől a vizsgálattól, mint amennyire fájdalmas vagy kellemetlen.
A fizikális vizsgálaton kívül vérvizsgálatot is végzünk. Van egy speciális markere a prosztatának, a PSA, a Prosztata Specifikus Antigén, aminek a normális értékét az ismeretségi körömben minden 50 feletti férfiember tudja, illetve, hogy mi az ő értéke meg mi volt a tavalyi értéke, mennyi a változás benne azóta. Ez számunkra nagyon informatív.
Ezután következik még az ultrahang vizsgálat, hogyha valami elváltozást keresünk, akkor azzal egy kicsit körbe tudjuk járni a prosztata nagyságát, helyzetét és esetleg a szerkezetét is, bár mind a tapintás mind pedig a PSA nagyon sokat elárula számunkra.
És mi történik a diagnózis után, ha valakiről kiderül, hogy rosszindulatú daganata van?
Ha felmerül a gyanú, mindaddig az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, tehát amig nem igazolódik az, hogy neki prosztatadaganata van, akkor ez a diagnózis nem mondható ki. Ehhez a daganatos diagnózishoz szövettani mintavételre van szükség, ami a prosztatából történő biopsziából áll.
Ez a biopszia érzéstelenítésben történik egy nagyon éles tűvel és kis szövethengerek eltávolításából áll, amit ki kell csípni a prosztatából. Hogy ha ez a diagnózis megvan, akkor itt vagy tumoros lesz az elváltozás, rosszindulatú daganatos vagy jóindulatú. Ha rosszindulatú a daganat, akkor tovább kell lépni.
Akkor szoktuk az ún. staging-et, a besorolást megcsinálni; keressük, hogy van-e valahol áttét, és mérlegeljük a beteg általános állapotát, áttét meglétét, nemlétét, hogy milyen típusú kezelés legyen a további lépés.
Milyen típusú kezelésekre lehet számítani?
Ez a daganatnak a stádiumától függ… Alapvetően sebészi, sugár, kemoterápiás kezelés illetve anti- hormonális kezelés van.
Ezek van amikor párhuzamosan futnak, van amikor külön-külön állnak. Az első, amit meg szoktunk ajánlani az a sebészi kezelés.
A sebészi kezeléstől szoktak a betegek leginkább talán tartani. Pedig azt gondolom, ez az egyik legjobban kontrollálható módszer.
A sebészi kezelés abból áll, hogy el kell távolítani a prosztatát a tokkal együtt úgy, hogy egy új kapcsolatot kell varrjunk a húgycső és a hólyag között.
A prosztata pedig a patológiára kerül további vizsgálatra.
Ez milyen következményekkel jár a férfire nézve?
Két nagy probléma szokott lenni, ami a ’bekövetkezhet’ kategóriában van, de nem kell úgy venni, hogy 100%-ban be is következik: az egyik az impotencia, a másik pedig az inkontinencia.
Az első a merevedési zavar, a második pedig a vizeletnek a vesztése. Merevedési zavar azért fordulhat elő, mert a merevedésért felelős idegek a prosztata tokján futnak vagy a tok közelében, és a prosztatát a tokkal együtt illik eltávolítani.
Ilyenkor hozzá kell tegyem, hogy ki szoktuk a beteget kérdezni a műtét előtt is, hogy volt- e valami probléma a merevedéssel.
A műtét önmagában sajnos nem fogja segíteni a merevedés javulását. Nagyon sok beteg egyébként már a műtét előtt is merevedési zavarral küzd, sok minden lehet természetesen a hátterében, de a prosztata daganat esetén nagyon gyakran azért fordul elő, mert a daganat már érintette a tokot, és ezeket az idegeket is kikezdte.
A másik probléma az inkontinencia. A vizeletcsepegés minden férfi rémálma, éppúgy, mint a nőknek is. Ennek az előfordulása azért, hála Istennek nem túl gyakori.
Ez a probléma viszont rendkívül jól kezelhető. Mind konzervatív úton, mind pedig gyógyszeres kezeléssel, és a legutolsó lépésként ott van a művi záróizom beültetésének a lehetősége, ami viszont 100%-ban tudja kezelni ezt a problémát.
Itt is különbséget kell tenni, hogy teljes mértékben elfolyik a vizelet, vagy csak bizonyos szituációkra, leginkább emelésre, köhögésre, erőlködésre történik 1-1 cseppnek időnként az elvesztése. Ez a két véglet, ami között nagyon széles a spektrum.
Mennyire élhet teljes életet az a férfi, aki átesik egy prosztata eltávolító műtéten?
Ez egyrészt felszabadító szokott lenni,hiszen a daganatos rossz érzésektől a páciens megszabadul.
Ha a daganatmentességet ki tudjuk mondani a betegnek: „jelen tudásunk szerint nincsen Önben tumor”, annak nagyon komoly jelentősége van.
A serpenyő másik felében van ez a két szövődmény, amit az előbbiekben említettem. Általában itt nagyon sok múlik a partneren, hogy milyen türelemmel és hogyan áll mind a vizeletvesztéshez, mind pedig a merevedési zavarnak a kezeléséhez.
Tehát itt nem egy embernek, hanem az egész családnak ott kell lennie a beteg mellett, és akkor sikerülni fog, hogy teljes életet tudnak az operált betegek élni.
Nagyon fontos a műtétnél azt hangsúlyozni, hogy hétfő reggel 7-kor még benne van a daganat és 11 órakor, mire vége a műtétnek, már nincs benne a betegben daganat. Amennyiben ez a műtét nem elégséges, akkor lehetőség van multimoduláris kezelésre: ki lehet egészíteni a műtéti kezelést sugárkezeléssel, kezelni mind a prosztataágyat mind az elszóródott daganat sejteket, és ha ez sem elégséges, akkor ott van a kemoterápiás kezelésnek a lehetősége valamint van hormonális kezelés is, amit azoknál a betegeknél szoktunk alkalmazni, akik valamiért nem alkalmasak a műtéti vagy sugárkezelésre, vagy esetleg a sugárkezelésnek a kiegészítéseként is. Elég széles a paletta.
Az előbb a prosztata daganatokról volt szó. Mennyire súlyos ez a probléma? Hány férfit érint? Lehet-e azt tudni megközelítőleg, évente?
Megközelítőleg évente Magyarországon 4500 férfi van, aki ezzel a diagnózissal szembesül. Ez csak egy szám, elég magas, de gondoljuk meg, ha a családban van az apa, a társ, a nagyapa, azért az nekünk 100%-ot jelent és azért ez mind pszichésen, mind testileg is nagyon komoly teher mind a férfi mind pedig a családja számára.
Korábban azt mondta, hogy azt nem lehet tudni, hogy mi okozza a prosztatadaganatokat, de mondjuk arra vonatkozólag vannak-e kutatások, hogy mi az, ami segít a megelőzésben?
Leginkább a mozgás az, amit ki kell emelni. Van a 10.000 lépés program, amit a neten is ki lehet keresni és követni lehet, ami abból áll, hogy hetente három alkalommal legalább fél órán keresztül kell olyan sportot végezni, ami megemeli a pulzusszámot, tehát nem az olyan sétálgatás, amin a kirakatot nézegetjük, hanem célzott gyaloglás, ami, ha fél óra akkor talán nem is annyira sok, ha nem busszal megyek el a metróig, hanem elgyalogolok kicsit erősebb ütemben, akkor az már tulajdonképpen szinte le is fedi ezt a dolgot.
Bármi lehet, ami mozgással kapcsolatos: úszás, biciklizés, túrázás, különösen most, hogy a Covid éra is van, kifejezetten jól esik a szabadban történő mozgás, és nem otthon ülni és a Tv-t nézni, mert az a lehető legrosszabb.
Mind a megelőzésben nagyon fontos szerepe van mind pedig a műtéti vagy sugárkezelés esetleg hormonális kezelés után, vagy alatta is esetleg, mind a fáradékonyság mind pedig a vizelettartási problémáknak a megelőzésében nagyon komoly szerepet játszik a fizikai aktivitás.
Ez lehet olyan típusú mozgás, amit mi választunk magunknak, vagy lehet speciális, – műtét utáni állapotok esetére gondolok -, olyan speciális gyógytorna, fizioterápiás kezelés,
ami célzottan azt az izomcsoportot mozgatja, kezeli, ami esetleg a műtét során vagy a sugárkezelés során károsodott.
Mennyi időnként érdemes elmenni szűrővizsgálatokra? Mikor érdemes felkeresni mondjuk Önt?
45 és 50 éves kortól indulna ez a szűrőprogram, és évente egyszer kell urológust felkeresni.
Higgyék el, évente egyszer bárkit el lehet viselni, még az urológust is, úgyhogy én nagyon javaslom mindenkinek, hogy erre szakítson egy kis időt, és ennyit engedjen meg saját magának, hogy kicsit körbe nézze az urológus mindenféle urológiai szervét még akkor is, ha nincsen panasza.
Készült Bálint Edina a Jazzy Rádióban 2020. 11. 22. elhangzott beszélgetése alapján
