Szeretettel köszöntöm vendégemet, Dr. Kocsis Győző diabetológust!
Tudja, olyan érdekes, hogy a cukorbetegség az egyik leggyakoribb, ha nem a leggyakoribb, anyagcsere betegség és mégis, mintha bizonyos misztérium övezné. Mindenki azt hiszi, hogy tud róla valamit, vagy eleget tud róla, és azután, ha egy kicsit mélyebbre megyünk, akkor kiderül, hogy mégsem…
– Ez valóban így van, az utolsó 50-60 évben drámai módon elkezdett emelkedni a cukorbetegség gyakorisága mind hazánkban mind világszerte. Elsősorban a 2-es típusú cukorbetegek száma nőtt drámai módon, ami biztos, hogy összefügg a modern, vagy civilizáltnak hívott életformával, vele ellentétben, ami inkább misztikus, meg egy olyan megfoghatatlan betegségnek tűnik az az 1-es típusú cukorbetegség, amit régen inzulin függő cukorbetegségnek hívtunk vagy hívunk még most is, ott egyértelműen csak az inzulin kezelés mentheti meg a betegek életét.
– De ugye ezt nem azt jelenti, hogy az 1-es típusú cukorbetegségben küzdőknek nincs esélyük?
– 2021 éppen inzulin felfedezésének 100.évfordulója, 100 évvel ezelőtt ez a betegség biztosan azt jelentette, hogy a beteg meg fog halni, de 100 éve van módunk az inzulint valamilyen módon pótolni, és ma már a mostani technológiákat és lehetőségeket helyesen alkalmazva, közel azonos minőségű életet tudnak ők is élni, mint a nem cukorbeteg társaik.
– Az túlságosan nagy leegyszerűsítés, hogy az 1-es típusú cukorbetegség a gyerekeket érinti, akár születéskor, a 2-es típus pedig a felnőttkorban az életmóddal alakul ki?
– A 2-es típusúra igaz a megállapítás, bár ott is van egy paradigma váltás, hisz egyre több a fiatal, kamasz, vagy kisgyermekkorban elhízott beteg, tehát mindenki, aki az utcán nyitott szemmel sétál, biztosan találkozik velük. Mikor én a szakmámat kezdtem, én 2-es típusú, fiatalkori cukorbetegséggel nem találkoztam, tehát valóban, ez egy életmóddal összefüggő, az élet előrehaladtával egyre gyakoribbá váló betegség.
Az 1-es típusúnál egy kicsit le van egyszerűsítve, bár a régi neve az a juvenilis, tehát gyermekkori diabétesz, de a betegség előfordulásnak a csúcsa érdekes módon a fiatal felnőtt korra esik. És érdemes arról is megemlékezni, hogy ez bármely életkorban előfordulhat, tehát akár 70 év fölött is lehet valaki 1-es típusú diabéteszes, nyilván nem ez a gyakori. Itt nekünk kell éles szemmel ezeket az eseteket kiválogatni és ennek megfelelően alkalmazni a kezelést, mert az életminőséget és az életkilátást befolyásolja, hogy ha helytelen döntést hozunk!
– De ha 70 év fölött is lehet valaki 1-es típusú diabéteszes, akkor mégis mi különbözteti meg az 1-es és a 2-es típust?
– A legnagyobb különbség a két betegség között talán az, hogy az 1-es típusúban abszolút inzulin hiány áll fenn, inzulin pótlás nélkül nem lehet biztosítani hosszú távon az életet, az élettel összeegyeztethetetlen állapotot fog eredményezni. Míg a 2-es típusúnál az esetek jelentős és döntő többségénél van, sőt több inzulin van a szervezetben, csak valami oknál fogva nem megfelelően hat, és emiatt itt az inzulin kezelés, főleg az új lehetőségeket alkalmazva, hátrébb tolódik, és sokkal később kell bevezetni.
– Árulja el nekem, hogy minden elhízott ember cukorbeteg vagy a cukorbetegség felé haladó úton van, vagy ez nem igaz?
– Van egy urbán legenda, és tartja is magát aktuálisan, hogy létezik egészséges kövérség. Azt gondolom, hogy azért ezt inkább úgy lenne helyes megfogalmazni, hogy nincs egészséges kövérség. A túlsúly, főleg a jelentős túlsúly, az előbb vagy utóbb valamilyen anyagcsere betegséget okozni fog, és emellett számos szervrendszert fog károsítani, pl. az ízületeket. A daganatos betegségek gyakorisága is sokkal magasabb a kövérekben, számos olyan társbetegséget is okoz, hogy ma egyre inkább fordul a világ abba az irányba, hogy ezeket a pre-diabéteszes állapotban levő kövér embereket időben azonosítsa és kezelje, hogy ne alakuljanak ki ezek a szervrendszeri károsodások, vagy ne alakuljon ki a diabétesz. Mert ott sokkal többet tudunk tenni a betegeinkért, vagy a leendő betegeinkért, ha ebben az előfutár állapotban módosítjuk a káros anyagcsere állapotot, csökkentjük a súlyukat, megváltoztatjuk az életüket, mint már egy kialakult manifeszt betegség esetén.
– A pre-diabétesz és az inzulinrezisztencia közé egyenlőség jelet lehet tenni?
– Nem! Nagyon divatos az IR napjainkban, a pre-diabéteszben fennáll az inzulinrezisztencia, de a pre-diabétesz az egy olyan kórállapot, amikor folyamatosan a növekvő súlyunkkal, mozgásszegény életmódunkkal kialakítunk egy olyan kóros helyzetet, amikor, az anyagcserét befolyásoló hormon szintünk megváltozik. Köztük van az inzulinnak a szintje is, jellemzően kevésbé érzékeny a szervezetünk ebben az időszakban az inzulinra, és ezért úgy reagál rá a szervezetünk, hogy több inzulint fog elválasztani, hogy biztosítsa a normál vércukorszintet, de önmagában nem csak inzulinrezisztenciával jár a pre-diabétesz, lassú fokozott progresszív gyulladás zajlik, ami fölgyorsítja az érelmeszesedés kialakulását ebben az állapotban. Nagyon sokszor a betegeknél az első stroke vagy infarktus hívja fel a figyelmét, hogy valami kóros esemény van. Emellett jellemző a bél mikrobiomjának a megváltozása is , tehát ez egy nagyon összetett folyamat, aminek egyik végállomása lesz majd a diabétesz, ha a beteg van olyan szerencsés, hogy megéli a kialakult diabéteszt és nem valami súlyos szövődményben komoly egészségkárosodást vagy akár halált szenved. Az inzulinrezisztencia ennek a kórállapotnak egy része, vagy vannak olyan speciális endokrin kórképek, aminek az IR valóban markáns jellemzője, de ezek nem oly gyakoriak, mint manapság oly sokat hallunk a mindennapi közbeszédben róla.
– És ennek mi az oka, hogy több esetről hallunk, mint ahány valójában létezik?
– Ez számos tényezőre vezethető vissza, a legtöbbet az IR-t azokban a hölgyekben diagnosztizálják, akik jellemzően harmincasok, valamilyen oknál fogva későbbre tolódik az első gyermekvállalásuk vagy menstruációs zavaruk van, nehezebben esnek teherbe, és akkor az emiatt végzett orvosi vizsgálat során derül ki, hogy magasabb a szérum inzulin szintjük normál vércukor szint mellett, és akkor már rá is fogtuk, hogy inzulin rezisztensek. De vannak azok a kórképek, amikor valóban fiatal felnőttkorban, vagy kamaszkor után jelentkeznek vagy már előtte is, ezeket jó szemmel a gyerekgyógyászok, vagy az endokrinológusok helyesen kiemelik és kezelik.
– Mit lehet kezdeni akkor, ha az ember valóban inzulinrezisztenciával küzd?
– Hogy ha differenciáltuk ezt a kórképet és inkább a pre-diabétesz részeként jelentkező inzulin rezisztenciával állunk szemben, akkor egyértelmű az életmód módosítás, ami ne két- három hétről vagy hónapról szóljon, hanem egy tudatos folyamatosan átalakuló életvitelt jelent, és egy tudatosan módosult étrendet. Hogy ha ezt a beteg módosítja, tartani tudja, akkor látványos állapotjavulás lesz, és megelőzheti számos betegség végleges kialakulását. Egy kimutatott valódi IR-ben, ami mögött hormonális betegség áll, ott önmagában az életmód váltás illetve az étkezés megváltoztatása nem szokott segíteni, ott valamilyen gyógyszeres kezelést szoktunk alkalmazni, és így ezen a három pilléren nyugvó ellátással tudunk minőségi életet biztosítani.
– És ezt lehet tudni, hogy ma Magyarországon körülbelül hány cukorbeteg ember él?
– Pontos statisztikánk nincs, olyan adatokat tudunk, hogy létezik a NEAK, vagy korábban az OEP-nél készült adatbázis elemzés arra vonatkozólag,hogy hány ember váltott már ki egyszer is életében valamilyen cukorcsökkentő készítményt, így azt lehet mondani, hogy ilyet 750 ezer személy biztosan váltott ki. És hogy ha ezt behelyezzük abba a spektrumba, ahol Magyarország elhelyezkedik, ebbe a Közép-Európai régióba, talán Csehország hasonlít hozzánk a legjobban, lakosság számában, urbanisztikában. Őnáluk is hasonló az adat, és mind a két országban azt lehet mondani, hogy biztosan van még 25%-a a lakosságnak, aki még nem tudja, hogy már beteg, tehát hogy ha lefordítjuk, akkor talán 1 millió beteg él köztünk, a lakosság 10%-a. És ahogy öregszik a társadalom, egyre magasabb lesz a cukorbetegség előfordulása, az átlagos 10%-os gyakoriság a 60 év fölötti illetve 70 év fölötti populációban fölemelkedik 15-20%-ra, tehát a 70 év fölötti generációban, azt kell mondani, hogy tízből kettő biztosan cukorbeteg.
– De hát ez óriási szám!
– Amellett, hogy óriási szám, ez óriási terhet ró nyilván magára az érintettre, a környezetére, meg hát nyilván az ellátó rendszerre is.
– És ha valakiről már diagnosztizálták a 2-es típusú cukorbetegséget, és mondjuk, már nem túl fiatal, akkor ő mit tehet az állapotának a javulásáért? Nyilván az életmódváltás nem elég!
– Ha felfedeződött a diabétesz, egy nagyon fontos mondatot mindenki töröljön ki azonnal a fejéből, ami nagyon divatos, hogy „nekem csak enyhe cukorbetegségem van”, ugye azt akkor szokták mondani, ha nem magasak az értékei. Enyhe cukorbetegség nincs, vagy cukorbetegség van, vagy nincs!!!
Mindenképp forduljon a páciens olyan szakemberhez, aki ennek az ellátásában járatos. Valóban, az életmódváltása az egyik pillére, a másik a helyes táplálkozás, magyarul diéta, a harmadik pedig a beteg igényeihez, a korához, a fizikai aktivitásához, a várató életkilátásához, társbetegségeihez igazítottan megválasztott cukorcsökkentő készítmény kiválasztása.
– Az éhgyomri vércukorszint, az nem mindenhol azonos, tehát vannak kisebb-nagyobb eltérések.Tehát egy tól-ig tartományt adunk meg, de a diagnózis szempontjából azt kell tudni, hogy 6mmol/l fölött az nem normális vércukor, és 7 mmol/l fölött manifeszt cukorbetegségről beszélünk, és a kettő között van egy ilyen átmeneti zóna, károsodott éhgyomri vércukornak hívjuk. De attól, hogy valakinek az éhgyomri vércukra ebben a zónában tartózkodik, tehát nem éri el azt a kritériumot, hogy cukorbeteg, de ha megterheljük, nagyon gyakran már ott áll a diabétesz, úgy, hogy normális, vagy közel normális vércukra lesz az illetőnek.
– És akkor már foglalkozni kell vele?
– Mindenképpen!
– Az előbb ott hagytuk abba, hogy nagyjából Magyarországon 1 millió cukorbeteg van. Azt mondta, hogy egy kicsit több azoknak a száma, akik még nem tudják, hogy diabéteszesek, ők 3-400 ezren lehetnek körülbelül?
– Hát ez becslés, de azt lehet mondani, hogy a nemzetközi adatok, meg a környező országok adatai alapján ennyi biztosan van.
– Ővelük mi a teendő, ők hogy jutnak el orvoshoz, milyen tüneteket vehetnek észre magukon, mi az, amire érdemes odafigyelniük?
– A diabétesznek van a köztudatban néhány klasszikus tünete, ami alapján gyanút lehet fogni, ez pl.a szomjúság, sok ivás, sok vizelés, általános fáradtság, levertség, fogyás, de azért a 2-es típusú cukorbetegség, ami a lakosság döntő többségében előfordul, nagyon gyakran tünetmentes, tehát ezeket az embereket valamilyen módon ki kell emelnünk. Arra semelyik társadalomnak nincs kapacitása, hogy 0-tól 10 millióig mindenkit leszűrjünk, de vannak nagyon jól alkalmazható elő- rizikó kalkulátorok, és vannak nemzetközi ajánlások, hogy kiket kell akkor már szűrni: jellemzően a 45 év felettiek, elsőfokú rokon, a családban van valamilyen diabéteszes és van valamilyen társállapot, magas vérnyomás betegség, elhízás, a hölgyek esetében a korábbi terhességben előforduló terhességi cukorbetegség, vagy zsíranygcsere anomália. Akkor ezeket a betegeket, úgynevezett risk kalkulátorral, – ezt nagyon egyszerű kitölteni, pár kérdésre egyszerű válaszokat kell adni – , az összeadott pont alapján meghatározzuk, hogy nagyon magas rizikóban van, tovább vizsgáljuk, közepes rizikóban van, fél év múlva újból kontrolláljuk, vagy alacsony rizikóban van. Tehát így tudjuk szűkíteni azoknak a körét, akiket már célzottan vizsgálni szeretnénk, és ezekre úgy lehet odakerülni, hogy az ember, ha munkája van, akkor évente illik az üzemorvosi vizsgálatra elmenni. Ha minőségi helyen készül laborvizsgálat, vizeletvizsgálat, ez is gyanút kelthet, vagy ha valamilyen egyéb orvosi beavatkozás során végeztek laborvizsgálatot, akkor az ne legyen a sutba dobva, mert lehet ott rejtőzködik már évek óta az emelkedett vércukor, csak nem érte el azt az ingerküszöböt, hogy valakinek szemet szúrjon.
Hamarosan következik az interjú második része, amiben még több érdekességet tudhatnak meg a cukorbetegségről és a kezelési lehetőségeirő!
