A vesekövesség létrejöttében mind örökletes, mind életmódbeli tényezők egyaránt szerepet játszanak. A kevés folyadékfogyasztás, a mozgásszegény életmód, bizonyos anyagcsere zavarok mind hozzájárulhatnak, hogy a vesékben kiválasztott anyagok összetapadva kővé formálódjanak.
A betegség sokszor csak véletlenül derül ki ultrahang, vagy röntgen vizsgálat során, de ha a kő kisodródik a vese üregrendszeréből és elindul a vesevezetéken lefelé a húgyhólyag irányába, akkor veseköves rohamot okoz. Ez általában olyan erős görcsös fájdalom, hogy a beteg orvosi ellátásra szorul. A görcsöt a húgyvezetékbe jutó kő okozza, mely nehézkesen jut lefelé a húgyhólyag irányába. Ha elakad, vizeletpangást is okozhat a vesében, mely hosszú távon károsítja azt.
A fájdalom helye attól is függ, hol tart éppen a kő. Ha már átjut a húgyhólyagon, és a húgycsőben akad el, akkor heves vizelési ingerrel és végbélbe sugárzó fájdalommal jár.
A vesekövek összetételüket illetően különfélék lehetnek:
- Az esetek háromnegyed részét a kálcium-oxalát kövek teszik ki. Ezek kialakulásában szerepet játszhat a mellékpajzsmirigy túlműködése, mely a Ca-szint növekedésével jár, bizonyos gyógyszerek szedése (pl. vízhajtó, szteroid, és egyes savkötők) is.
- A második leggyakoribb kőféle (15 %) a struvit (magnézium-ammónium-foszfát), mely nőknél gyakoribb és összefüggésben lehet húgyúti fertőzésekkel.
- Ritkább kőfélék a húgysavkő és a cisztinkő, melyek általában anyagcsere betegségekkel járnak együtt.
Formáját tekintve különleges az úgynevezett korallkő, mely a vese egész üregrendszerét kitöltve veszi fel elágazó formáját, és szinte tünetek nélkül észrevétlenül nő meg ilyen méretűre.
A vesekövesség kezelésében nagy szerepe van az életmódbeli és diétás tanácsok megtartásának. Terápiás eszközként, vesekő zúzásra használnak ultrahangot is, de ez nem minden esetben alkalmazható eljárás. Függ a vesekő helyzetétől és méretétől.
