Fejfájás

A fejfájás különféle betegségek tünete lehet, de van néhány olyan betegség is, melyek lényege maga a fejfájás. Ezeket fejfájás szindrómáknak nevezzük, és ide tartozik pl.
a migrén, a cluster fejfájás és a tenziós fejfájás is. Ezekben az esetekben magát a fejfájást kell kezelni, azonban mindenekelőtt azt kell kizárni, hogy nem valamilyen más betegség okozza-e a fejfájást.

A fejfájás okai lehetnek többek közt:

Magas vérnyomás, mely jellemzően tompa, nyomó tarkótáji-fejtetői fájdalommal jár.
A nyaki gerinc elváltozásai, ilyenkor gyakori a szédülés, a nyakizmok merevsége
A fej-nyaki szervek gyulladása pl. arcüreg/homloküreg-gyulladás, fülgyulladás, ínygyulladás
Szembetegségek pl. glaucoma (zöld hályog)
Koponyaűri nyomás fokozódás, melyet okozhat daganat, vérzés, értágulat vagy gyulladás a koponyán belül
Arcideggyulladás (arcidegzsába, neuralgia)
A fejet ért sérülés, ütés
Lázas állapot
Stressz, kialvatlanság, kevés folyadék fogyasztása

Önálló fejfájás szindrómák

Migrén:

A migrén általában féloldali, lüktető, erőkifejtés súlyosbítja, hányinger, hányás fény- és hangérzékenység kíséri. A migrénes fejfájás előtt bevezető tünetek jelentkeznek, leggyakrabban látótérkiesés és fényjelenségek látása. Többnyire fiatal korban jelentkezik, 40 év fölött ritka.

Tenziós fejfájás:

Jellemzően kétoldali, nyomó, szorító, abroncs-szerű. Néhány percig, de akár napokig is eltarthat. Gyakrabban fordul elő idősebb embereknél.

Cluster fejfájás:

Nagyon erős fájdalommal jár, féloldali, a szemben, a szem körül, halántéktájon jelentkezik 15-180 perces rohamokban. Könnyezés, orrdugulás, orrfolyás, a homlok vagy arc verejtékezése, szemhéj duzzanata, pupillaszűkület kísérheti. A fájdalmak éjszaka kezdődnek, néhány óráig tartanak, majd 1-2 órás szünet után újra kezdődnek.

A fejfájás kivizsgálása

Mindenekelőtt keressük a fejfájás okát. A kórelőzmény áttekintése után a neurológus felméri a páciens állapotát.
Részben relatív egyszerű kérdéseket tesz fel, amik révén tájékozódik a beteg mentális állapotáról és beszédkészségéről. Majd megfigyeli a páciens mozgás koordinációját, járását, egyensúly érzékét, izom erejét. Vizsgálja a látást, hallást, szag, íz és tapintás érzékelést, a normális és kóros reflexeket.
Ebből megállapítható, hogy idegrendszeri eredetű lehet-e a panasz, de a pontos ok meghatározásához további vizsgálatokra (laboratóriumi tesztek, képalkotó vizsgálatok úm. CT, MR, röntgen, illetve ún. elektrofiziológiai vizsgálatok, mint EEG, EMG, ENG) lehet szükség.