Interjú Dr. Tisza Tímeával a veleszületett szifiliszről
Tartalom
A kormány nemrégiben bejelentette, hogy kötelezővé teszik a terhes anyák szifiliszszűrését a második trimeszterben is (eddig csak az elsőben volt kötelező). Idén már 23 baba hunyt el az anyjától elkapott fertőzés következtében, ami nemcsak az Európai Unióban számít kiugróan soknak, de a néhány évvel ezelőtti magyar állapotokhoz képest is hatalmas szám. Mi történik a háttérben?
Amikor egy betegség gyakorisága néhány év alatt az ötvenszeresére ugrik, az teljes joggal tölti el riadalommal az orvosi közösséget és a teljes társadalmat. Ez különösen igaz akkor, amikor egy sokszor halálos kimenetelű magzati, illetve csecsemőkori betegségről van szó. Pláne, ha a kérdéses kór megfelelő magatartással megelőzhető, de a legtöbben – totálisan tévesen – azt gondolják róla, hogy a letűnt korok nyavalyája, amely a XXI. században már nem is létezik.
Nem csak a történelemkönyvekben létezik
More:
Original public domain image from Getty Museum
A szifilisz (régies nevén: vérbaj) talán a legismertebb „régi” szexuális úton terjedő fertőzés (STI). Csakhogy a legtöbben nem a mindennapokban jelentkező közegészségügyi veszélyként gondolnak rá, hanem afféle orvostörténeti furcsaságként. Ha egy történelmi sorozatban prostituáltak, tengerészek vagy kiszolgáltatott emberek szerepelnek, szinte magától értetődően előkerül a szifilisz is.
A nézők megnyugodva lélegeznek fel, úgy tudván, hogy a modern orvostudomány és a higiénia miatt a vérbaj már csak a múlt egyik visszataszító csapása. Erre kiderül, hogy évente több tucat baba hal meg Magyarországon (nem a harmadik világban!) szifiliszben – sokszor még a születése előtt.
„Ez a trend egészen megdöbbentő. Míg korábban évente két-három veleszületett szifiliszes eset fordult elő, addig két éve már 42 fertőzött baba született és kilenc halt meg. Tavaly egész évben 91 fertőzés és 26 haláleset történt, idén pedig máris száz körüli fertőzés mellett 23 áldozat van, pedig még csak a nyár végén járunk.”
– mondja Dr. Tisza Tímea bőr- és nemi gyógyász szakorvos, a Magyar STI Társaság elnöke.
A szakorvos hozzáteszi: egyre több a szifiliszes ember, közöttük egyre több a nő, és ami a legaggasztóbb, a fiatal nő. Az alacsonyabb szocioökonómiai státuszú térségekben halmozódnak az esetek. A folyamat okai rendkívül sokrétűek, de bizonyosan vannak szociális és a szexuális viselkedés megváltozásával kapcsolatos tényezői is.
Miért tért vissza a vérbaj a XXI. században?
A nemi betegségek régen (főként háborúk idején) sokkal elterjedtebbek voltak, mint manapság. A XX. század második felében azonban lecsökkent a gyakoriságuk, így az emberek szerte a világon hamis biztonságérzetbe ringatták magukat, a szexuális viselkedés pedig egyre elővigyázatlanabbá vált.
Aztán jött a HIV/AIDS, amitől nagyjából két évtizedig mindenki tartott. A HIV-fertőzés kezelésében azonban az orvostudomány hatalmas sikereket ért el (a fertőzöttek folyamatos gyógyszerezés mellett teljes értékű életet élhetnek), így az emberek ismét elhitették magukkal, hogy a védekezés szükségtelen.
Pedig a hagyományos szexuális úton terjedő betegségek nem tűntek el:
- Terjednek a rezisztens gonorrhoeabaktérium-törzsek, amelyeket már nem lehet egy-két antibiotikum-injekcióval eltüntetni.
- Új életre kelt a szifilisz, amelyet a második világháború után – a magyar közegészségügy talán leglátványosabb sikereként – egyszer már sikerült szinte teljesen visszaszorítani.
A múlt sikerei és a jelen válsága: hova tűnt a kontaktkutatás?
Dr. Tisza Tímea felidézi, hogy az ötvenes évek elején létrehozták a bőr- és nemibeteg-gondozó hálózatot, amely félkatonai szigorral lépett fel a fertőzésekkel szemben.
- A régi módszer: A hálózat munkatársai kíméletlenül felkutatták a beteg minden kontaktszemélyét (sőt azok partnereit is), és antibiotikummal kezelték őket. Ha a beteg nem működött együtt, karhatalommal kényszerítették a kezelésre. Bár ebben a rendszerben nem volt helye a személyiségi jogoknak, nagyjából tíz év alatt elérték, hogy alig maradt szifiliszes beteg az országban.
- A jelenlegi helyzet: A rendszerváltással kinyíltak a határok, a közegészségügyi szabályok lazábbá váltak. Az emberek egyre kevésbé tolerálják a szexuális életükbe való beavatkozást. Részben ez a megváltozott társadalmi környezet okolható azért, hogy jelenleg Magyarország szifiliszstatisztikái a legrosszabbak közé tartoznak Európában.
Hogyan veszélyezteti a szifilisz a magzatot?
Ezt a drámai romlást a fertőzött anyák babái szenvedik meg a legszörnyűbb módon. Amikor a szifiliszbaktérium átjut a méhlepényen, a következmények végzetesek lehetnek:
- Vetélés és csecsemőhalál: Sok esetben szinte azonnal megöli a magzatot, máskor a gyermek megszületik, de még újszülött vagy néhány hónapos korában életét veszti.
- Maradandó károsodások: A túlélőknél a kórokozó gyakorlatilag minden szervrendszerben (idegrendszer, belső szervek, csontok) károkat okozhat.
Jó hír a tragédiában, hogy ha a veleszületett szifilisz tüneteit már a szülőszobán vagy újszülöttkorban felismerik, akkor eredményesen lehet kezelni. A sokkoló statisztikai adatok lassan tudatosulnak a gyermekorvosokban is, így egyre többször ismerik fel a tüneteket.
Kik a legveszélyeztetettebbek, és mi a megoldás?
„Nagyon jó lépés, hogy most a második trimeszterre is kiterjesztik a kötelező szifiliszszűrést, de nem elegendő. Ez csak tűzoltásra jó, hiszen a folyamatokat látva nyilvánvaló, hogy valami nagyon nem stimmel az egész terhesgondozó rendszerrel.” – vélekedik Dr. Tisza Tímea.
A fertőzés szempontjából legveszélyeztetettebb társadalmi csoportok a következők:
- A szegény térségekben élők
- A prostituáltak és az emberkereskedelem áldozatai
- A hajléktalanok és a szerhasználók
- Az állami gondozottak és a bántalmazottak
A folyamatosan romló helyzetben komoly szerepet játszik az évtizedeken keresztül jól működő bőr- és nemibeteg-gondozó hálózat leépítése. Számos gondozóban nincs szakorvos, és szinte teljesen eltűntek a kontaktkutatást végző gondozónők.
„Jelenleg a nemibeteg-gondozókban kevés a szakorvos, alig akad gondozónő, a kontaktkutatást pedig ellehetetleníti az egyre divatosabbá váló anonim alkalomszerű szex – mondja Tisza Tímea. – Elfogytak az eszközeink, hiszen a veleszületett szifiliszt csak úgy lehetne visszaszorítani, ha magát a szifiliszjárványt is meg tudnánk fogni. Az emberek azonban egyszerűen azt mondják, hogy én azt csinálok, amit akarok, azzal szexelek, akivel akarok. Ha baj van, akkor oldja meg az egészségügy. Az egészségügy viszont nem rendelkezik már azokkal a kapacitásokkal, amelyekre ehhez szükség lenne.„
