Blog: Mit csináljon az ember végbélprobléma jelentkezésekor?
Alapkérdés: Mit csináljon az ember végbélprobléma jelentkezésekor?
Hosszú sebészeti és proktológusi pályafutásom során sokféle bizonytalansággal találkoztam e kérdésben mind a laikusok, mind kollégák részéről.
Leírom, mi a leggyakoribb:
Bizonytalan vércsík a WC papíron, kis fájdalom székeléskor, csípő-égő érzés egy fűszeres vacsora után, a székelési szokások átmeneti megváltozása (hasmenést követő székrekedés), enyhébb végbélviszketés, stb.
Mi erre az emberek reakciója? Háromfélét tapasztaltam. Egyesek elbagatellizálják az egészet, mások pánikba esve a legrosszabbra gondolnak, a legtöbben pedig „csak" tanácstalanná válnak. Ez utóbbi reakció egyébként érthető is, hiszen a probléma egy olyan anatómiai régióban van, ami a páciens által nem igazán hozzáférhető, direktben nem látható, valamint a közfelfogás szerint "szégyellnivaló", „tisztátalan", stb.
Mi a véleményem ezekről? A bizonytalanságot értem, a pánikba esés túlzott reakció, a teljes bagatellizálás pedig veszélyes. Utóbbival kapcsolatban egyébként számomra a leginkább az a bosszantó, ha a bagatellizálásban kolléga is erősíti a pácienst („menjen a patikába, vegyen „valami kenőcsöt"). Én ellene vagyok a szakember általi vizsgálat nélkül alkalmazott különböző krémezéseknek, kúpozásoknak, az esetek zömében egyértelműen placébóhatásúnak, feleslegesnek, sőt időnként veszélyesnek, allergizálónak tartom ezeket.
Szóval általában a következő koreográfia szokott lezajlani: bizonytalanság, krémezgetés, esetleg interneten való körbenézés...
A neten való tartalmak amúgy megérnek egy misét. A korrekt tájékoztatás mellett mérhetetlen sok féligazságot, zagyvaságot is lehet olvasni. És nemcsak a magától értetődő butaságokra gondolok. Nem feledhetjük, hogy a pénz nagy úr és a különböző reklámozók meg egyre ügyesebbek...A minap pl. olyat láttam a neten egy honlapon, hogy aranyérről szóló egyébként korrekt leírások közé be-be voltak szúrva olyan non-verbális terelő utak (pl. a Proktológiai vizsgálatról adott leíráshoz egy hatalmas kezére ronda gumikesztyűt húzó ijesztő vizsgáló képét, vagy egy utalást egy hosszú fémcsőre, amit a betegek végbelébe akarnak bevezetni tükrözés címén), amelyek valamelyik kenőcs/kúp vásárlása irányába terelik az olvasót, még ha a szövegben azt is írják: végbélpanasz esetén menjünk Proktológushoz...! Hja, a marketing...
Mindenesetre az a szerencse, hogy a fent leírt tünetek zöme tényleg spontán elmúló jóindulatú dolog, még a krémezések ellenére is...
Ha azonban nem múlnak el, vagy eleve sokkal alarmírozóbb tünetek vannak, nem lenne szabad tovább várni, újabb, meg újabb készítményekkel kísérletezni, amikor egyszerűen rövidre lehet zárni a kérdést: szakember véleményét kell kikérni. Nem izgulni kell, kombinálni, olvasgatni, pánikolni, hanem el kell menni Proktológushoz.
Miért is? Akkor is, ha csak enyhék, diszkrétek a tünetek? Mennyit lehet várni?
Én azt mondom, pár napot – egy hetet nyugodtan várhatunk. Azért nem többet, mert tudjuk, hogy a daganatok sokszor nagyon alattomosan viselkednek, másrészt a jóindulatú eltérések is, időben megkezdett, megfelelő kezelés nélkül, át tudnak menni komolyabb stádiumba (tályog, sipoly, krónikus fisszúra, nagyobb stádiumú aranyeresség, stb, stb).
Üdvözlettel:
Dr. Egri Gábor
Foglaljon időpontot Dr. Egri Gáborhoz telefonon vagy online felületünkön és visszahívjuk!
A weboldalon közölt információk nem helyettesítik az orvosi vizsgálatot, látogasson el orvoshoz!
Az oldalon található tartalmak hitelességéért a Belvárosi Orvosi Centrum igazgató főorvosa, Dr. Tisza Tímea felel.
Létrehozva: 2016. 09. 19. 12:06 (Utolsó frissítés: 2020. 04. 23. 16:32)