A szépítő emlékezet egyfajta túlélő funkciót tölt be az elménkben. Hiányában nehezen birkózunk meg a minket körülvevő, negatív dolgokkal. Pedig abból van épp elég. De vigyázat, bajt is okozhat, ha túlzásba visszük!
Terrorizmus, bűnözés, természeti katasztrófák, gazdasági válság, személyes problémák… Ezek mind valós események, mégis, a róluk szóló híradások, vagy épp átélésük hihetetlen módon megterheli lelkünket. Idővel telítődünk ezekkel a dolgokkal és ez rányomja bélyegét arra is, hogy miként látjuk magát a világot. Szerencsére az evolúció erről is gondoskodott, az agyunkba van építve a borúlátás ellenszere.
Nem csak a szerelmesek viselik
Bár sokan a szerelem első időszakára gondolnak, mikor meghallják a „rózsaszín szemüveg” kifejezést, ez az állapot bárkit elérhet, csak éppen nosztalgiának hívjuk. Amikor nosztalgiázunk, tulajdonképpen a régmúltra emlékezünk, csak épp egy kicsit másképpen. Magunk sem vagyunk tudatában annak, hogy elménk képes megszépíteni az emlékeket, míg a rossz élményeket – ha nem is tudjuk meg nem történtté tenni – olyan mélyre temeti, ahonnan készakarva sem tudjuk előhívni őket. Ennek eredményeképp úgymond idealizáljuk a régebben átélt élményeket, időszakokat, még akkor is, ha a saját idejükben voltak nehézségek is velük kapcsolatban.
Átsegít a nehéz pillanatokon
A világunkat átszövő negativizmust időnként alig lehet ép ésszel kibírni, de szerencsére a „rózsaszín szemüveg” egy kellemes oázist nyújt számunkra. A szép gondolatok feltöltik lelkünket, hiszen dopamin szabadul fel hatásukra szervezetünkben, amitől kiegyensúlyozottabbak, mosolygósabbak leszünk. Legalább egy ideig. Hosszabb távon viszont akár betegségek ellen is könnyebben felvehetjük segítségével a harcot. Szakemberek egy része úgy tartja, hogy a múltbéli dolgok kissé túlzottan is pozitív értékelése segíthet elkerülni a pszichés zavarok egy részét és a depressziót is. De csak akkor, ha egészséges mértékben szépítjük a múltat.
Rosszat is tesz, ha eltúlozzuk
Ha a valóságra torzítva emlékezünk – itt természetesen most nem arra gondolunk, hogy „mégsem volt annyira rossz az a bizarr, jégdarabos citromfagyi” – az rossz hatással lehet a személyiségünkre. Ennek egyik jele, hogy az emlékek gyakran köszönőviszonyban sincsenek a valóban megtörtént dolgokkal, ami azt eredményezi, hogy az ember nem tanul a múltban elkövetett hibáiból és ismét elköveti azokat. A rózsaszín szemüvegen át emlékezők nem képesek felülvizsgálni cselekedeteiket és akkori viselkedésüket, ez pedig képtelenné teszi őket a tanulásra, alkalmazkodásra, hiszen a múlt folyamatos átírása azt jelenti, hogy nem tudunk a jövőbeni igényeknek megfelelni.
Ossza meg cikkünket, hogy ismerősei is hozzáférjenek!
