Csalánkiütés

Tartalom

Mi a csalánkiütés?

A csalánkiütés (urticaria) igen gyakori bőrgyógyászati betegség, a lakosság közel egynegyedénél az élete során legalább egyszer kialakul. Szerencsés esetben csak a növénnyel való közvetlen érintkezés kapcsán, a nevét is innen kapta, ugyanis a tünetek csaláncsípésre emlékeztetnek. Hullámzó lefolyást mutat, és az esetek nagy részében spontán gyógyul. Nőkben kétszer gyakoribb. Az életminőséget nagymértékben csökkenti, kihatással lehet a munkahelyi-, valamint iskolai teljesítményre.

Milyen tünetekkel jár?

Akár az egész testfelszínt érintően is megjelenhetnek a különböző méretű, bőr szintjéből előemelkedő, kínzóan viszkető,vörös csalánfoltok, melyek nagymértékben hasonlíthatnak szúnyogcsípésre. Jellemző rájuk, hogy gyorsan, pár perc alatt alakulnak ki, helyüket változtatják, „jönnek-mennek”, vándorolnak a test egyéb területeire. Általában 24 órán belül nyom nélkül visszafejlődnek, de egyes típusokban megfigyelhető 24 órán túli fennállás is. Nyomásnak kitett területen és hajlatokban a legerőteljesebbek a tünetek. A csalánkiütés velejárója lehet az ajkak, szemhéjak, nyelv duzzanata, ún. oedemája, melyet angioneuroticus oedemának hívunk.

A tünetek időbeni fennállása alapján megkülönböztetünk akut és krónikus csalánkiütést. Míg a heveny urticaria főként bőrgyógyászati jelentőségű, addig az elhúzódó esetekben már belső szervi és szisztémás betegségek kizárása is szükséges.

Milyen okai lehetnek?

A csalánfolt a bőr középső rétegének a vizenyője, mely a bőrerek fokozott átjárhatóságának következménye. Kialakulásában a hízósejtekből felszabaduló hisztamin nevű anyag játszik szerepet, ami számos kiváltó inger hatására bekövetkezhet.

Leggyakrabban heveny virális, bakteriális fertőzés, esetleg bélférgesség váltja ki, ugyanakkor a bőrrel érintkező fizikai ingerek (dörzsölés, nyomás, hideg, meleg, napfény) is állhatnak a háttérben.

6 hétnél tovább való fennállása esetén krónikus gócfertőzés vagy gyulladás (pl. rosszul gyökérkezelt fog, krónikus mandulagyulladás, krónikus nőgyógyászati fertőzés), autoimmun reakció vagy pszeudoallergiás reakció (gyógyszerek, élelmiszerek) állhat a háttérben.

Hogyan diagnosztizáljuk?

Magát a csalánkiütést diagnosztizálni egyszerű a tünetek alapján, illetve azok vándorló megjelenése már árulkodó. A kiváltó ok(ok) tisztázására pedig részletes kórtörténet felvétel szükséges, melynek ki kell terjednie a betegség kezdetére, időbeni lefolyására, frekvenciájára, szubjektív tünetek társulására, fertőzés, gyulladás jelenlétére, implantációk, gyógyszeres kezelés vagy éppúgy az emocionális hatásokra is. Sokszor azonban nem derül ki, hogy mi okozta a csalánkiütést, előfordul, hogy hátterében pusztán a stressz vagy más pszichés faktorok állnak.

Milyen vizsgálatok lehetnek szükségesek krónikus csalánkiütés fennállásakor?

A 6 hétnél tovább fennálló, úgynevezett krónikus csalánkiütést már szükséges kivizsgálni. Ebben az esetben elengedhetetlen a laborvizsgálat (süllyedés, gyulladásos paraméterek). Amennyiben gyulladásra utaló eredmények igazolódnak, úgy góckutatás indítása szükséges az alábbiak kizárására: fogtályog, arcüreggyulladás, epehólyag-gyulladás, nőgyógyászati fertőzés, Helicobacter pylori gyomorfertőzés, valamint pajzsmirigyfunkció és pajzsmirigy-ellenes autoantitestek vizsgálata is.

Hogyan kezeljük?

A legtöbb esetben spontán elmúlik 24 órán belül, így enyhe esetben kezelése nem szükséges.

Amennyiben sikerül tisztázni az okot, úgy annak célzott megszüntetése (pl. gyógyszer elhagyása, gyulladás kezelése) a terápia kulcsa, de addig is tüneti kezelésként az elsőként választandó az új generációs, nem álmosító hatású antihisztaminok. Kiegészítésként gyakran alkalmazzuk a mediátormentes diétát, amelynek során nem szabad friss zöldségeket, gyümölcsöket, füstölt húsokat, halat, belsőségeket fogyasztani.

Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK) a csalánkiütésről

1. Mindig allergia okozza a csalánkiütést?

Nem, ez a leggyakoribb tévhit. Bár az étel- vagy gyógyszerallergia gyakori kiváltó ok, a csalánkiütés valójában a szervezet „segélykiáltása”, egy tünet, amit számos más dolog is előidézhet. Okozhatja vírusos vagy bakteriális fertőzés, fizikai hatás (hideg, meleg, nyomás, izzadás), stressz, de akár autoimmun folyamat is. Az esetek egy részében a pontos kiváltó ok rejtve maradhat (idiopátiás), de a tünetek ilyenkor is jól kezelhetők.

2. Hogyan néz ki a csalánkiütés? Összekeverhető mással?

A tünetek nagyon jellegzetesek: a bőrön szúnyogcsípésre emlékeztető, vörös vagy bőrszínű, kiemelkedő duzzanatok (göbök) jelennek meg, amelyek erősen viszketnek vagy égnek. A foltok alakja és mérete változatos lehet, gyakran összefolynak („térképes” rajzolat), és jellemző rájuk a vándorlás: egyik helyen eltűnnek, majd máshol újra felbukkannak.

3. Mi a különbség az akut és a krónikus csalánkiütés között?

Ez a legfontosabb orvosi megkülönböztetés:
Akut csalánkiütés: A tünetek hirtelen kezdődnek, és kevesebb mint 6 hétig állnak fenn. Ezt gyakran étel, gyógyszer vagy fertőzés okozza, és antihisztamin hatására nyomtalanul gyógyul.
Krónikus csalánkiütés: Ha a panaszok több mint 6 hete visszatérnek vagy folyamatosan fennállnak. Ilyenkor a háttérben gyakran nem allergia, hanem valamilyen belső gyulladásos góc (pl. fog, mandula), pajzsmirigy-betegség vagy emésztési zavar áll, ami részletes kivizsgálást igényel.

4. Mit jelent a „góckutatás”, és miért van rá szükség?

Ha a csalánkiütés krónikussá válik (6 hétnél tovább tart), „nyomozást” indítunk. A góckutatás során olyan rejtett gyulladásokat keresünk a szervezetben, amelyek tünetmentesek lehetnek, de folyamatosan provokálják az immunrendszert. Ide tartozik a fogászati panoráma röntgen, a fül-orr-gégészeti vizsgálat, a nőgyógyászati/urológiai szűrés és a hasi ultrahang. Gyakran egy rossz fog vagy egy rejtett mandulagyulladás kezelése megoldja a bőrproblémát is.

5. Mikor kell azonnal orvoshoz fordulni (veszélyes-e)?

A csalánkiütés önmagában nem életveszélyes, de ritkán társulhat hozzá az úgynevezett angioödéma. Ilyenkor a mélyebb szövetek is megduzzadnak, jellemzően az ajkakon, a szemhéjon, a nyelven vagy a torokban. Ha nyelési nehézséget, gombócérzést a torokban vagy nehézlégzést tapasztal, azonnal hívjon mentőt vagy forduljon sürgősségi osztályhoz, mert ez fulladásveszélyt jelenthet!