Tartalom
A Lymphogranuloma venereum (LGV) egy szexuális úton terjedő fertőző betegség, amelyet a Chlamydia trachomatis L1, L2, L3 típusai okoznak. Az LGV különösen olyan trópusi területeken fordul elő, mint Dél-Kelet Ázsia, India, Dél-Nyugat Afrika és a Karib-térség. A betegség elsősorban a helyi lakosokat és a turistákat fenyegeti, akik szexuális kapcsolatba lépnek a fertőzött személyekkel.
A tünetei
A fertőzés apró hámsérüléseken keresztül jut a szervezetbe, és általában 3-30 nappal a megfertőződést követően apró göb alakul ki a behatolás helyén. Ez a szexuális aktus típusától függően a hímvesszőn, a végbélben, a hüvelyben, a szeméremtesten vagy akár a szájban is megjelenhet.
Két-három hét múlva a fertőzés további tünetekkel jelentkezik, például a nyirokcsomók megduzzadásával és gyulladásával. A beteg belázasodik, rossz közérzetről számol be, és a gyulladt nyirokcsomók elfertőződhetnek, gennyesedhetnek. Hónapokkal később a gyógyulás helyén hegek és sipolyok keletkezhetnek.
Megjelenése Európában
2003 után egy új formában kezdett el terjedni Európában, különösen az Egyesült Királyság, Franciaország és Hollandia nagyvárosainak homoszexuális közösségeiben. Az új formát anorektális szindrómának nevezik, mivel a fertőzés által kiváltott heveny, fekélyes gyulladás elsősorban a végbélben jelentkezik 1-4 héttel a fertőzést követően. Ezen kívül alhasi görcsök, végbélfájdalom, vérzés és folyás is előfordulhat.
http://www.huidziekten.nl/
A diagnózisa
Korai diagnózisa kulcsfontosságú a sikeres kezeléshez. A fekélyekből vagy a megnagyobbodott nyirokcsomókból vett minták molekuláris alapú (PCR) vizsgálata a leggyorsabb és legpontosabb módszer. A kórokozója a végbélben vagy a torokban is jelen lehet tünetmentesen, ezért fontos, hogy minden gyanús esetet szakember értékeljen.
A Lymphogranuloma venereum (LGV) fertőzés kezelése
A célzott antibiotikus kezelés a betegség teljes gyógyulását biztosítja, ha időben elkezdik. Jól kezelhető, amennyiben megfelelő diagnózis és terápia történik.
Ha bármilyen szexuális úton terjedő fertőzésre utaló jelet észlel, ne habozzon nemigyógyász szakorvoshoz fordulni a pontos diagnózis és kezelés érdekében.
A Lymphogranuloma venereum (LGV) részletes betegséglefolyása
Az LGV lefolyása klasszikusan három stádiumra osztható, amelyek különböző tünetekkel járnak. Az első stádiumban, a fertőzést követő 3-30 napon belül megjelenik egy kicsi, gyakran fájdalmatlan seb vagy papula a fertőzés behatolási helyén. Ez a lézió gyakran észrevétlen marad vagy gyorsan gyógyul, így a betegek nem fordulnak vele orvoshoz.
A második stádium 2-6 héttel a fertőzést követően alakul ki, amikor a baktériumok a nyirokrendszeren keresztül továbbterjednek. Ennek legjellemzőbb tünete a regionális nyirokcsomók jelentős megnagyobbodása, amely fájdalmas, gennyesedő lehet. Férfiaknál gyakori a lágyéki nyirokcsomók érintettsége, amely a klasszikus „inguinalis szindróma” képét adja.
A harmadik stádium hetekkel vagy hónapokkal később jelentkezik, és a krónikus gyulladás szövetkárosodást, hegesedést okoz. Ez végbélszűkületet, sipolyokat, és a nemi szervek jelentős duzzanatát eredményezheti. Az időben történő kezelés nélkül súlyos, maradandó szövődmények alakulhatnak ki.
Hazai előfordulása és kockázati tényezői
Magyarországon az első dokumentált LGV eseteket 2013-ban és 2014-ben diagnosztizálták, elsősorban HIV-fertőzött homoszexuális férfiaknál, akik nyugat-európai tartózkodásuk során fertőződhettek meg. A diagnózis során célzott molekuláris vizsgálatokkal igazolták az L2b és L2 szerovariánsokat.
A legfontosabb kockázati tényezők közé tartozik a HIV-fertőzöttség, a férfiak közötti szexuális kapcsolat (MSM), a 40-44 év közötti életkor, a barrier védekezés nélküli szexuális aktus, valamint a promiszkuitás7. Fontos tudni, hogy a tünetmentes hordozók is fertőzőforrásként szerepelhetnek, ezért a kontaktuskutatás és a rizikócsoportok szűrése kiemelten fontos.
Megelőzése és szűrése
Az LGV megelőzésének leghatékonyabb módja a biztonságos szexuális gyakorlatok követése. A latex óvszer használata minden alkalommal, minden típusú szexuális aktivitás során jelentősen csökkenti a fertőzés kockázatát. Szexuális segédeszközök használatakor fontos azok megfelelő tisztítása és fertőtlenítése, illetve a közös használat kerülése.
A rizikócsoportokba tartozó személyek rendszeres szűrése segíthet a tünetmentes fertőzések korai felismerésében. A végbélből, torokból vagy húgycsőből vett minták PCR vizsgálata igazolhatja a Chlamydia trachomatis jelenlétét, majd további genotypizálással határozható meg az LGV-t okozó szerovariáns.
Kezelési protokoll és utánkövetés
Kezelésének elsődleges választása az antibiotikumos kezelés, legalább három héten keresztül.
A kezelést követően fontos az utánkövetés és a tünetek teljes megszűnésének ellenőrzése. A szexuális partnerek értesítése és vizsgálata szintén elengedhetetlen a fertőzési lánc megszakításához. A HIV-vel élő betegek esetében a tünetek és a kezelési protokoll megegyezik a HIV-negatív betegekével.
A megfelelő időben elkezdett kezelés a teljes gyógyulást eredményezi, azonban a késedelmes diagnózis és terápia krónikus szövődményekhez vezethet, amelyek sebészi beavatkozást igényelhetnek.
