Blog: Az inkontinencia és egyéb kismedencei problémák tüneteiről és kezeléséről beszélgettünk Dr. Sipos Attilával centrumunk szülész-nőgyógyász főorvosával

Az inkontinencia és egyéb kismedencei problémák tüneteiről és kezeléséről beszélgetett a Jazzy Rádióban Bálint Edina műsorvezető Dr. Sipos Attilával, centrumunk szülész- nőgyógyász főorvos, urogynekológus szakorvosával.

Talán vannak, akik nem tudják, hogy mit jelent az urogynekológia, árulja el nekünk.
 
Az urológia valószínűleg ismert szó, a gynekológia pedig a nőgyógyászatnak a görög kifejezéséből ered, és az urogynekológus az urológia és a nőgyógyászat határterületével foglalkozó szakember. Itt egy olyan specializációról van szó, amelyik egy műtéttechnikai és gyógyászati technikai határra szakosítja a szakembert. És pontosan melyik területekre fókuszál az urogynekológia?
 
Gyakorlatilag a húgycső, a hólyag, a medencefenék problémáira, és mivel nőgyógyászként vagyok itt, így hadd mondjam, hogy a női kismedence mindenféle süllyedésére és azoknak a megoldásaira.

---

A kismedence süllyedését hozta szóba, ezt mi okozza? Hiszen a közvélekedés szerint a szülések számának is köze van ehhez.
 
A szülések száma az egyik faktor lehet, de természetesen nem mindegy, hogy milyen szülés és mennyi szülésről van szó. Nagy súlyú magzatról kell, hogy beszéljünk esetleg, vagy úgynevezett traumás szülésről, ahol valamilyen szöveti sérülés történt. Nagyobb hüvelyfali repedés például, vagy elhúzódó, nehezen világra hozott nagyobb súlyú újszülött által okozott szakadások sorozatáról. Ilyenkor a kötőszövetes támasztórendszer sérül elsősorban, de magukban az izomkötegekben is történhetnek repedések
 
Ez mennyire gyakori?
 
Gyakoribb, mint gondoljuk. Nagyon sokszor a páciensek nem is tudják, hogy az altesti tüneteik, húzó jellegű fájdalmaik, bizonytalan diszkomfort érzéseik hátterében ez van, és mire szakemberhez kerül valaki vagy esetleg olyan megfelelő szakemberhez, aki ezzel a témával foglalkozik, addigra sok idő telik el. Így aztán nem is nagyon ismerjük a számát az eseteknek.
 
Gondolom, ennek is vannak különböző fokozatai?
 
Természetesen vannak, nem titok, hogy az ezzel foglalkozó szakemberek régóta stadizálják (így mondjuk) ezeket. Különböző súlyosságú stádiumokat határoztunk meg, ennek alapján enyhébb tüneteket, egyes aztán kettes, hármas stádiumú és nagyon végletes kifordult méhet, illetve teljes terjedelmével előesett méhet már négyes stádiumnak mondjuk.
 
Bizonyára itt is nagyon fontos az, hogy valaki minél előbb orvoshoz forduljon. Az egyes stádiumnak mik a tünetei?
 
Nem biztos, hogy vannak tünetei. De ebben a stádiumban már tapinthat mosakodás közben vagy a WC-n ülve a páciens valami domborulatot a hüvely belsejében, ami számára szokatlan, és a házas életnél valami furcsa érzést tapasztal.
 
És akkor már érdemes orvost felkeresni?
 
Érdemes gondolni rá, hogy ebből lehet valami rosszabb is, érdemes arra gondolni, hogy ez nem normális és esetleg járjunk utána.
 
Mi a második fokozat?
 
Ekkor már az úgynevezett hüvelybemenet síkjának közelében vannak ezek a süllyedt szövetterületek. Ez azt jelenti, hogy a szűzhártya vonalát 1 centiméterrel megközelíti a mellső hüvelyfal vagy a méhszáj esetleg a hátsó hüvelyfal vagy ha valakinek eltávolították a méhét, magának a hüvely boltozati hegnek a hüvelybemenethez közelítő 1 centiméternyire lévő síkja.
 
Harmadik fokozat?
 
Amikor már a hüvelybemenet elé csúsznak ezek a területek több, mint 1 centiméterre, és akkor a negyedik, amikor szinte teljes terjedelmében kifelé domborodik az említett szerv, akár egy tojásként akár egy női ökölnyi - úgy mondjuk rezisztenciaként, képletként.
 
Műtéttel kezelhető? Megoldható?
 
Ezek a súlyos stádiumok elsősorban kismedencei helyreállító műtéttel rendezhetőek, de a konzervatív terápiának nagy jelentősége van az elején a kisebb tüneteknél, alacsonyabb stádiumoknál, illetve a fiatalabb korosztálynál mindenképpen.
 
Mit jelent a konzervatív terápia?
 
Elsősorban medencefenék rehabilitációs tornákat, akár eszközzel segített kezeléseket, amikor elektrostimulációt lehet használni például. De szeretném itt felhívni a figyelmet, hogy nagyon jó lenne, ha olyan medencefenék trénert találnának az ilyen páciensek, akik kontrollal tudják végezni a munkájukat, úgynevezett biofeedback kezeléseket alkalmaznak, és a páciens tudja, hogy mikor milyen feladatot milyen módszerrel, milyen eredményességgel végez, jó irányba mozgatja-e az altestét ahhoz, hogy megfelelő izomcsoportok visszanyerjék tónusukat.

---

Tehát muszáj ezt kontrollálni?
 
Természetesen.
 
Árulja el nekünk Főorvos Úr, hogy a medencefenék különböző sérülései milyen tüneteket okoznak?
 
A medencefeneket anatómiailag különböző zónákra osztják a szakemberek, úgynevezett elülső-középső-hátsó zónákra. Hogyha elképzeljük az altestünket – ugye női altestről beszélünk végig – az első része a szeméremcsont mögötti területnek a húgycső hosszát jelenti. Ez körülbelül 3 centiméter átlagosan, ezt követi maga a húgyhólyag. A húgycső alátámasztása szalagokkal és a hüvely hámjának kötőszöveti struktúrájával történik. Ha valamilyen oknál fogva ez a terület megsérül, elszakad ez az alátámasztó kötőszöveti struktúra, akkor a húgycsőnek megváltozik a mobilitása. Egy süllyedés, egy domborulati tapintás lehet a hüvelybemenetnél a szeméremcsont irányába, és ez a meglazult terület nem tudja tartani a húgycső funkcióját, nem tudja a húgycső funkció elvégezni a vizelet tartást és inkontinencia alakul ki. Ez az úgynevezett stressz inkontinencia.
 
Ez még a legenyhébb fokozat?
 
Ennek az inkontinenciának vagy stressz inkontinenciának is vannak fokozatai.

---

 Akkor avasson be minket! Nagyon jó, ha elmondja, hiszen, ha érezzük magunkon a tüneteket, akkor tudjuk azt, hogy hol tart ez a folyamat, és szakemberhez fordulhatunk.
 
A legtöbb nő életében vannak ilyen inkontinens epizódok. Legyen ez egy jól sikerült táncest, amikor több folyadék van a  a hólyagban és nagyot ugrik az illető, illetve nagyot kell köhinteni egy teltebb hólyag mellett, akkor bizony előfordulhat, de ez szinte normális esetnek is mondható. Viszont, hogyha ez rendszeresen történik meg kisebb vizeletvesztéssel,  például egy nagyobb teher megemelésekor vagy egy nagyobb tüsszentésnél, akkor ezt már egyes stádiumnak mondjuk.
 
Itt hány stádium van?
 
Itt hárommal beéri a tudomány, a kettes fokozatról akkor beszélünk, amikor a mindennapi életet ez már kellemetlenné teszi, tehát a napi cselekvésben gátol. Hirtelen mozdulatoknál (bőrönd megemelésnél, lépcsőn szökkenésnél, jármű után rohanva, lezökkenünk a metró lépcsőről) elcseppen, ez a kettes stádium. A hármas stádium az, amikor szinte a WC-re indulva a székből felemelkedve, már elfolyik a vizelet.
 
És akkor ez még mind „csak” a stressz inkontinencia?
 
Ez mind a stressz inkontinencia, amikor a hasprés fokozódására nem tud a záróizom működés elegendő erőt felmutatni, és elengedi a vizeletet a húgycső.
 
Milyen egyéb tünetei lehetnek a kismedence sérülésének?
 
Hogyha a medencefenék zónákról kezdünk el beszélni most, akkor a középső zónáról van szó, ugye ez a húgycső mögötti hólyag alapi terület a mellső hüvelyfal – ezt is jól lehet tapintani önvizsgálattal, és ennek a bedomborodása egy úgy nevezett hólyagsérvet jelent. Itt mindig van egy kis fogalmi zavar, hogy mi a hólyagsérv, mi a hüvelyfali sérv, ez a mellső hüvelyfalnak és a hólyagalapnak a közös területe, tehát amikor bedomborodik a hólyag a mellső hüvelyfal irányába, és ez tapintható egy kis gombócként kvázi, akkor hólyagsérvről beszélünk. Ennek a hólyagalapnak az ingerlékenysége inkább gyakori vizelési ingereket jelent, éjszakai felkeléseket vagy napközben a normál 5-6 vizeletürítés helyett, akár 8-10 alkalommal való WC-re járást.

---

De hát ez elég csalóka, hiszen, ha valaki sok folyadékot fogyaszt, máris többször megy WC-re.
 
Ez így igaz, éppen ezért léteznek olyan differenciál diagnosztikai kérdések, mint vizelési napló, mint egyéb tünetek és a páciens önmaga is tudja esetleg ezt kontrollálni, hogy éppen többet ittam vagy domborulat is van, nekem érzetem is van , meg ez a tünet is, mind-mind mostanában jelentkezett, mióta ezt tapintja, és mindjárt összerakja ezt a képet, vagy segít neki a szakember.
 
Mit lehet kezdeni a sérvvel?
 
Enyhébb fokozatban itt is tud egy kicsit rehabilitálódni a test. Vannak pesszáriumok, amelyek a hüvelyfalat megtartják, fiatalabb hölgyeknek erre szoktunk javaslatot tenni, hiszen ilyenkor egy automatikus zsugorodás is elindul az altest részéről, és ahogy megemeli ez a pesszárium a hólyagalapot, az ingerek nem tudnak olyan gyakran jönni, hiszen az ingerképző receptorok azok a hólyag alapján vannak. Azok megemelkedve normál anatómiai helyzetbe kerülnek, így sokat javítanak a tüneteken.
 
De ez csak az első lépés?
 
Első lépés a konzervatív terápia, ami az egyes, kettes, hármas stádiumra is igaz. Ugye, itt az a kérdés, hogy milyen keretek között igyekszünk a pácienseknek segíteni, konzervatív kezelés vagy majd később a műtéti technika.
 
A kismedencében milyen területek vannak, amelyek érintettek lehetnek oly módon, hogy akár süllyedést vagy más egyéb panaszt okoznak?
 
Eddig beszéltünk a húgycsőről, a hólyagalapról, de a női méh és esetleg a hátsó hüvelyboltozatnak vagy a hátsó hüvelyfalnak a problematikáiról még nem. Szülések után vagy kötőszöveti struktúrák sérülésének következtében a méhet függesztő szalagrendszer is megsérülhet, itt egy tágabb, komplexebb szalagrendszerről van szó. Ezáltal, ha a méhet oldalra, előre és hátra felfüggesztő szalagok meglazulnak, maga a méhszáj csúszik a hüvelykimenet irányába, és ez tudja szinte húzni magával a hüvelyfalakat. Sokszor a felszínesen vizsgáló orvos nem veszi észre, hogy nem egy egyszerű hólyagsérvről van szó, hanem a méh az elsődleges szenvedő szerv, és ez gyakori vizelési ingereket és húzó fájdalmakat okozhat. Főleg keresztcsont tájékon, ami sokszor mozgásszervi problémák irányába viszi el a pácienst, nem nőgyógyászati irányban gondolkodik, hogy vajon mi lehet az oka, hogy állandóan fáj a derekam és a keresztcsontom, hanem elmegy reumatológushoz, és így szintén egy nagy-nagy betegcsoport későn kerül felismerésre.
 
És ha esetleg a reumatológus is talál valamit, akkor sose derül ki.
 
Természtesen vannak olyan életszakaszok, ami reumatológiai problémát is okozhat, és jóval később lesz másfajta tünet.
 
Milyen típusú szülés okozhat ilyen problémát. Nagy a baba?
 
A bevezetőben említettem, hogy nagy súlyú magzat mindenképpen, és a több szülés is okozhat ilyen problémát. Ezek a kiváltó tényezők, illetve, ha szülés közben valamiért nagyobb kötőszöveti sérülés, izomsérülés előfordul. Gondolok itt például a vákuumos szülésre, szülés befejező műtétre vagy gátrepedésnél akár a végbélzáróizomzat sérülését is érő repedésre.
 
A gátvédelem az segíthet ezt a kockázatot kivédeni?
 
Mindenképpen, tehát egy nagyon jó szülésznő és a gátvédelem az fontos lehet. De akármilyen jó szakember van ott a szülés mellett, elfordulhatnak sérülések, mert nem biztos, hogy a külső területről van szó, hanem magasabb szinten is bekövetkezhetnek, tehát nem a kimenet környéki sérülések vezetnek a méh lazulásokhoz.

A szülő nő életkorához van e köze?
 
Természetesen, hiszen a mai urbanizált világunkban és a társadalmi elvárások közepette egyre később szülnek a páciensek. Egyre későbbre tolódik az első szüléseknek az időpontja. Korábban idealizáltuk a 20 év körüli szülést. Ma örülünk, ha 30 év alatt megszületik az első baba, és nem ritka, hogy 40 év feletti páciensek is törekednek arra, hogy spontán szüljenek és ott a tanulékonyság nem ugyanolyan. Ez sajnos mind-mind olyan tényező, aminek hatására nagyon sok az úgynevezett patológiás terhes, akik egyéb betegséggel is küzdve, legyen az akár cukorbetegség vagy más betegség, szintén komplikáció áldozatai lehetnek.
 
Az orvos mennyire avatja be a frissen szült nőt abba, hogy mi történt?
 
A szülés utáni percek nehezek. Azok, ugye mindig arra koncentrálódnak az orvos-páciens viszonylatában, hogy az aktuális problémákról beszéljünk. Itt lehet, hogy a gátsebnek a gyógyulása és a vizelet vagy a széklet működőképességének a története az elsődleges, és az, hogy hogyan fog 6 hét múlva úgymond kinézni ez az altest, az sokszor nem kerül szóba, vagy nem is tudja megjósolni a szakember sem, de az biztos, hogy fel kellene hívni a figyelmet arra, hogy ez milyen fontos lesz.
 
A székletürítési problémák mennyire vezethetők vissza erre a területre? Mivel kapcsolhatjuk össze?
 
Nagyon sokszor van magyarázat a székletürítési nehézségekre annak kapcsán, hogy milyen változások álltak elő a kismedencében, ha belegondolunk, akkor a hátsó hüvelyfal és a végbél nagyon közel van egymáshoz. És a hátsó hüvelyfal és a végbél közötti sövény meggyengülése azt jelenti, hogy nem tudja egy mederben tartani, terelni a székletet a kijárat felé a testünk. Tehát bedomborodik egy székletrög a hüvely belsejébe és ott megreked, dugót képez és ezáltal nem tud kiürülni. Annak a területnek a stabilizálása, vagy ezzel együttesen a méhkörüli kötőszövet is a hüvely felső részének magasra emelése fel tudja ezt az úgynevezett végbél csatornát fedni és stabilizálni, ami szükséges az utolsó végbélszakasz kiürítéséhez.

---

Ez csak műtéttel érhető el?
 
Gyakorlatilag lehet enyhébb esetekben a medencefenék tornának izomerő segítő szerepe, de amikor már a felület annyira laza és annyira képtelen besegíteni, akkor inkább műteni kell, meg kell erősíteni a hátsó hüvelyfalat.
 
Mit értünk székletürítési problémák alatt?
 
Elsősorban a székrekedésre gondol mindenki, obstipatiónak mondjuk ezt latinul. Amiről én beszélek, az egy préselésnél való nehezítettség. Lehet jó a hasfal, lehet erős a rekeszizom működése, de rossz irányba hat ez az erő, és ezért nincs úgymond végeredmény napokig. De lehetnek sérülések egészen a záróizom szerkezetnél, a végbél záróizom gyűrű struktúrái sérülhetnek, és akkor viszont már széklettartási problémákról van szó. Ennek proktológus sebész szakember a gyógyítója.
 
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
 
A tünetek súlyossága az, ami orvoshoz viszi a pácienst.
 
El tudom képzelni, hogy sokan különböző gyomor, bél rendszeri panaszokra gondolnak.
 
Ez így is van, de a bevezetőnkben említettük, hogy ezeket a kismedencei területeket ki tudják tapintani a páciensek és a megváltozott anatómia a bedomborodó, most ebben az esetben hátulról érkező tojásnyi képlet azért felhívhatja a figyelmet, hogy ez nem belgyógyászati probléma lesz, hanem nőgyógyászati-urogynekológiai.
 
Ezek a tünetek összefüggenek az életkorral? Hiszen csak az jutott eszembe, hogy meglazulnak a szöveteink, ahogy öregszünk.
 
Ezt az öregedési momentumot kössük a menopauzához és a hormon hiányos állapot tartós fennállásához. Tehát az ösztrogén szerepe az köztudott, hogy mind a hormonérzékeny területeken mind általánosságban pozitív hatást fejt ki a női szervezetre. A kötőszövetekre pedig miután évekig valaki hormonhiányos állapotban él, rossz hatása van. És igen, a szövetek ellazulása az, ami ebben az esetben életkor függőként szerepet játszik. Tudom jól, és lehet, hogy a sebészek és a gasztroenterológusok, az orvostársadalom egyéb szakemberei most felkapják a fejüket, hogy mennyi belgyógyászati betegség és egyéb más dolog okozhat székrekedést, de mi most a női kismedence alsó traktusáról beszélünk .
 
A hormonpótlással ez kivédhető?
 
Az általános öregedés - ha szabad így fogalmaznom, késleltethető vagy a mértéke nagyban csökkenthető hormonpótlással. Korábban nagyon sokat foglalkoztam ezzel a témával is, és a 90-es évek második felétől reneszánszát élte a hormonpótlás a világon, de a félelmek ma a mellékhatásoktól néha irreálisan nagyok ahhoz, hogy ma általános hormonpótlásról merjünk beszélni.
 
Elutasítják a nők?
 
Van egy köztudatba átíródott emlőráktól való félelem, emiatt igen. Mi szakemberek, akik ezzel foglalkozunk, foglalkoztunk már évek óta, tudjuk, hogy ez az úgynevezett emlőrák rizikó nem növekszik olyan nagy mértékben a hormonpótlás mellett, mint ahogy egyébként is bekövetkezne esetlegesen egy emlőrák, de természetesen senki nem jós közülünk,  és ha a páciens elzárkózik, akkor csak nagyon óvatosan és szépen tudjuk felhívni a figyelmet arra, hogy ott lehet, hogy van az emlő területén egy fokozott kockázat, de van egy életminőségi mutató, és egy romlást kellene most megállítani. Nem csak kötőszöveti szinten, hiszen az nehezebben lemérhető, hanem mondjuk egy tüneti szinten egy hőhullámos, éjszakai izzadásos, kialvatlan, feszült állapotot tartósan okozó hormonhiány miatt másképp éli meg a mindennapjait a páciens.
 
Árulja el, hogy hogyan vizsgálnak az urogynekológusok, hogyan diagnosztizálnak, mi történik a pácienssel, ha mondjuk ellátogatnak Önhöz?
 
Gyakorlatilag egy nőgyógyászati rendelést kell elképzelni. A lépések nagy része azzal megegyezik, és el is végezzük mindazt, amit egy altalános nőgyógyászati vizsgálat során kell. De a hüvely állapotát másképpen térképezzük fel. Tudatosan keressünk azokat a pontokat, ahol a struktúra megsérülhet, illetve a hüvelyi feltárásnál igyekszünk akár eltartani a mellső hüvelyfalat, hogy a méhet, a hátsó hüvelyfalat külön is lássuk. Fontos, hogy az elülső struktúra láthatóvá váljon, ugyanis amikor egy átlagos nőgyógyász az  úgynevezett kacsát vagy a hüvelyterpeszt használja, akkor kifeszíti a hüvelyfalakat, és nem látszanak a lazulások olyan formában. Ez a fizikális vizsgálat közti különbség. A másik lényeges momentum, amit nem sokan, de talán most már többen végeznek az országban, az úgynevezett medencefenék ultrahangami egy fájdalmatlan, nagyon praktikus vizsgálati módszer. Trükkje az, hogy máshol van ez az ultrahang vizsgáló fej, ami lehet hasi fej is, de lehet úgynevezett hüvelyi vizsgáló fej, és ennek a kombinációs használatával tudjuk a struktúrákat jól láthatóvá tenni.
 
Tehát sokkal jobban feltérképezhető ezáltal ez a terület?
 
Igen, mert látjuk azoknak a szöveteknek a mozgását, azoknak az elmozdulását préselésre, feszítésre, amelyek ugye a kismedence alkotóelemei. A húgycső, a hólyag működése ezáltal diagnosztizálható, a hátsó hüvelyfalnak a mozgása, amiről beszéltünk korábban, a magasabbról induló sérvek beboltosulása látszik,
 
És az előfordul, az egy lehetséges forgatókönyv, hogy egy vizsgálat után azt mondja a páciensnek, hogy végezzen tornát? Tehát hogy ez elég?
 
Az esetek majdnem 100 százalékában így fejeződik be a vizsgálat, hogy torna, torna, torna! Már csak azért is, mert ez a torna mind eredményességét tekintve megoldást jelenthet, mind pedig ha egy komolyabb műtét előtt áll a beteg, akkor is egy kötelező - számomra egyértelmű, hogy kötelező -házifeladat, hiszen meg kell tanulni mozgatni az altestét a nőnek, meg kell tanulni úgy erősíteni és úgy használni, hogy akár műtét után biztonsággal rá tudjon segíteni a műtét eredményességére.
 
A Kegel-gyakorlatokra gondol? Vagy valami egyébre esetleg?
 
A Kegel-gyakorlatok is ezek közé tartoznak. Az ezzel foglalkozó szakemberek, akik kifejezetten főiskolát végzett gyógytornászok, és továbbképzés után nagyon sok plusz tanulással fejlesztett tudásuk van, ezek az úgynevezett medencefenék trénerek tudnának ezzel kapcsolatban többet mondani. 

---

 Mi történik akkor, ha nem elég a torna? Akkor milyen műtétre lehet felkészülni? Nyilván itt is van több súlyossági fokozat.
 
Minimum 3 hónapot, fél évet javasolt várni mondjuk inkontinencia esetében, és ha ezt követően nem látjuk az eredményességet vagy a medencefenék ultrahangon annyira látszik a kötőszöveti struktúrának a problematikája, akkor jönnek a műtétek. Itt is a különböző zónák, különböző tünetek kapcsán különböző műtéti típusok jöhetnek szóba. Amit még szeretnék hangsúlyozni, ha az inkontinenciáról kezdtünk el beszélni, hogy a húgycsőnek a patológiás mozgása, megnyílása az nagyon jól látszik a medencefenék ultrahangon. Amikor egy közepesen telt hólyaggal a páciens fekszik a vizsgáló asztalon, egy hüvelyi ultrahangfej a húgycsőhöz kerül, és a kép kirajzolódik. A monitoron, amit szoktam mutatni a páciensnek is, hogy tessék nézni mi az a préselési fokozat, amikor elenged a húgycső és hol van ilyenkor a nyitottsága a hólyagnyaknak, és ezt hogyan lehet műtéttel meggyógyítani.
 
A műtét az örökre szól?
 
Egy jól sikerült műtét örökre szólhat. Ami hihetetlennek tűnik, és ezt a műtétbe vetett bizalmat talán nagyon hosszú időre megtépázta az a helyzet, az a korábbi rossz tapasztalat, szokás, hogy az inkontinenciát a hüvelyfenék plasztikával operálták a nőgyógyászok. Általában ekkor saját szöveteket megpróbálták öltésekkel összébb hozni, megemelni a húgycsövet, de nyilván ezek ellazultak egy idő után, vagy nem volt tökéletes a diagnosztika. Ezekbe a mai modern szalagműtétekbe vetett bizalom, még mindig nem tudott átmenni a köztudatba, hogy igen ezek a műtétek, ha jó szakember pontossággal tudja elvégezni, akkor egy életre megerősítik a húgycsövet és a stressz inkontinencia gyógyulását jelenthetik egy életre.
 
A méhsüllyedés nagyon sok nőt érint, erről már korábban volt szó. Mennyiben értékeli másképp egy urogynekológus ezt a problémát, mint egy szülész-nőgyógyász?
 
Ha már a műtétek szóba kerültek, akkor hadd említsem meg azt, hogy klasszikus tankönyvek egy megsüllyedt méh esetében egy hüvelyfali plasztikát, illetve méheltávolítással egybekötött plasztikákat javasolnak, ami még az én fiatalkoromban bevett szokás volt. Nagyon sokszor láttuk, hogy ennek a következményei úgy alakultak, hogy a meglazult kötőszövet ismételten elődomborodott, és akkor már csak egy hüvely boltozat és hüvely csonk volt az, ami előre esett. A szakemberek az elmúlt évtizedekben ezt értékelve fejlesztették a tudásukat, és ma már én is másképp gondolkodom, a személyes tapasztalataim is erről szólnak, hogy nem muszáj kivenni egy méhet, ha megsüllyedt, hanem azokat a kötőszöveti elemeket igyekszünk pótolni, visszavinni a testbe, és rögzíteni ezáltal a méhet, amik ezt a tünetet okozzák. Hiszen a méh nem beteg ilyenkor, hanem csak elszenvedi a csúszás, lazulás miatti állapotvesztést.

---

 Ez milyen súlyos műtét?
 
Mindig nehezebb valamit úgy visszatenni a helyére, hogy jól és tünetmentesen működjön minden, mint kivenni.
 
Tehát ez a műtét jóval bonyolultabb, és egyszerűbb lenne kivenni a méhet egyébként?
 
Igen, ilyenkor egy hasonlatot szoktam mondani a pácienseknek, hogy ha egy fogorvos kihúz egy beteg fogat és megszűnteti a fájdalmat az nagyon jó, de hogyha egy fogorvosnak a hiányzó fogat kell úgy pótolni, a működést úgy javítani, hogy beültet, és annak a fognak nem szabad fájni, nem szabad feszítse a környezetét, jól kell hogy zárjon a többi foghoz, az mennyivel briliánsabb beavatkozás, és valami ilyesmit kell a nőgyógyásznak vagy urogynekológusnak is csinálnia, hogy visszaemeli úgy a méhet a kismedencébe, hogy utána a szexuális élet, a vizelettartási és ürítési funkció, a végbél működése, a bél működési funkció mind-mind rendben legyen.
 
Milyen hosszú a lábadozási időszak?
 
Ezeket a műtéteket ma már igyekszünk laparoszkóppal végezni, mert ez sokkal kevésbé fáj. Ha önmagában csak a méhet függesztő szalagot pótolunk, és ezzel megemeljük a méhet, akkor ez egy általános laparoszkópiás, minimál invazívnak mondható műtéti fájdalommal jár. Az, hogy össze kell épülnie az élő szövetnek ezzel a szövetbarát polipropilén hálóval,  már egy hosszabb folyamat, és éppen ezért a gyógyulást 6 hétre datáljuk, amíg megfelelő módon kialakulnak a rögzítési pontoknál a hegesedések, és utána nem félünk attól, hogy leszakad mint egy laza rögzítés.

---

Mit gondol, milyen gyakori az, hogy valaki próbálja elkerülni a műtétet és hónapokon, éveken keresztül tornázik?
 
Nagyon sok ilyen páciens van, és én ezt a részét is támogatom, mindig felteszem a kérdést, mi az, amit ő el tud fogadni.  Mi az, ami számára normális tud lenni, amivel meg tud barátkozni. Ha eljut valaki oda, hogy már nem képes így élni, ha már úgymond minden mindegy, csak legyen valamilyen mód ezen javítani, akkor még mindig ott van a műtét.
 
Hány éves korban történnek jellemzően ezek a műtétek?
 
Most már jobban kinyílt az olló, tehát fiatalabb korosztálynál is sokszor találkozunk azzal, hogy harminc egynéhány évesen nagyon sok babát szülve, olyan állapotba kerülnek az altestek, hogy bizony rögzíteni kell a méhet. A legfiatalabb páciensem 37 éves volt talán, most nem emlékszem hirtelen. Inkább igyekszünk minél későbbre tolni ezt a műtéti időpontot.
 
Miért?
 
Ezek azért mégis csak olyan műtétek, amikor egy idegen anyagot építünk be a testbe. Habár vannak most már 15 éves tapasztalatok ezzel kapcsolatban, hogy nincsen probléma, de a nagy számok és a statisztikák alapján azért elő fog fordulni bizonyára olyan, hogy ezeknek a beépítő anyagoknak lehet valamilyen károsító hatása, amit nem tudunk megmondani. Van már az én gyakorlatomban is olyan, hogy valakinek recidívája van, mégis csak leszakadt egy rögzítési pont, és újra kellett operálni. Ezeket a típusú műtéteket nem lehet sokszor elvégezni, tehát minél később legyen az első műtét – lehet, hogy ez az utolsó is lesz, de ha véletlen valami probléma van, ne egy fiatal, szexuálisan aktív, harmincas negyvenes éveiben járó hölgynél kelljen ezt a beavatkozást elvégezni, hanem később.
 
Mi a helyzet a császármetszéssel, mert azért most jellemzően a hüvelyi szülésről beszéltünk?
 
A faktorok között elsősorban a szülést említettük, de magának a terhességnek a szerepe nem került eddig szóba. Terhesség során is átépül a kötőszöveti struktúra, az úgynevezett kollagénes elasztikus rostok szerepe, aránya megváltozik, és ennek a tágult méhnek, megterhelődött kismedencei kötőszöveti struktúrának akkor is megvan a sérülési esélye, ha csak egy nagy magzatot hord a kedves páciensünk. Tehát nem lehet azt mondani teljesen 100 százalékosan, hogy aki császármetszésen esett át, annak soha nem lesz semmiféle süllyedése. Genetikai faktorokat most mondok, ha majd későbbi életkorban, menopauzában tartós hormonhiányos állapotban találja magát, és csak császármetszés utáni állapotban van, akkor is előfordulhat egy süllyedés. Nem abszolút kizáró tényező az, hogyha császárral fog szülni, akkor soha nem lesz ilyen tünete, nyilván kisebb az esélye, de nem szeretnék arra bíztatni, hogy emiatt császármetszést kérjen.
 
A Magyar Kontinencia és Urogynekológiai Társaság társelnöke idén júniustól, ehhez gratulálunk!
Köszönöm szépen, ez egy hosszabb időszaknak az elismerése, úgy gondolom. Nagyon sok szakember dolgozik ebben a témában az urogynekológiában, és az elmúlt időszak, a saját esetemben mondhatom, hogy 2000 óta tehát 22 éve mozgolódok a témában, sok előadást tartva, továbbképzéseket megélve, sőt műtéttechnikai és diagnosztikai továbbképzéseket tartva jutottunk el ide, hogy a társaság vezetősége úgy döntött, hogy társelnökké választ, van mellettem egy urológus társelnök is és egy gyógytornász is a társaság élén.
 
Mivel foglalkozik a társaság?
 
Mintahogyan a nevében is benne van, a kontinencia problematikája az urogynekológia problémájával, tehát gyakorlatilag a vizeletvesztés és a kismedencei szervek süllyedésének mindenféle tünettanával, diagnosztikájával, konzervatív és műtéti gyógyításával foglalkozik. A cél az, hogy a lehető legmodernebb információkat hozzuk el a pácienseinknek, a legmodernebb technikákkal kezeljük, gyógyítsuk, operáljuk őket, és nem utolsó sorban mi magunk vagyunk, akik a témában országos vezető állásfoglalásokat tudunk megjelentetni, és irányelveket megírni. A kontinencia társaságnak az úgynevezett vizelet inkontinencia irányelve, ennek a társaságnak köszönhetően született meg, és most készül egy urogynekológiával foglalkozó szakmai irányelv, aminek kidolgozásában mi fogunk szerepet vállalni.
 
A gyakorlatban, a hétköznapok során mi történik a társaság életében?
 
A társaságban elsősorban a vezetőségi tagság az, aki három havonta ülésezik, és igyekszik a saját maguk által felvázolt feladatokban előre lépni és egymást segíteni. Nagyon fontos az, hogy a társszakmákkal tartsuk a kapcsolatot, itt a háziorvosokra gondolok elsősorban, gondolok olyanokra, akik neurológusként besegítenek a diagnosztikába, és elkötelezett szakemberek abban, hogy mondjuk egy neurogén hólyagnak az  idegi betegsége miatt inkontinens betegnek a kezelésében segítő diagnosztikával foglalkoznak, vagy kismedencei fájdalom szindrómával foglalkozó más szakemberek is besegítenek a munkánkba.
 
Vannak ilyen társszakmai feladatok is?
 
A differenciál diagnosztika az egy nagyon kényes és nehéz kérdés, hiszen, ha most azt mondom, hogy egy női altestben, egy kismedencében számtalan okból jelentkezhet fájdalom, és hogy ennek csak egy része az, hogy van-e süllyedés, van-e szöveti sérülés, és, hogy annak mennyi szerepe van ebben, akkor nem is kell nagyon messzire menni.
 
Hány tagja van a társaságnak?
 
Több száz tagja van. Ez egy nőgyógyászati társaság, ami urológusokból, gyógytornászokból és más határterületek szakembereiből, például  háziorvosokból, gyereksebészekből és hasonló elhivatott szakemberekből áll.
 
Van-e tervük a következő időszakra?
 
Mindenképpen az, hogy a magyar ellátást, a magyarországi betegeknek a színvonalas gyógyítását európai szintre emeljük. Elmondhatom büszkén, hogy a magyar Kontinencia és Urogynekológiai Társaságot az Európai Urogynekológiai Társaság tagjai közé fogadta. Ez azért nagy szó, mert eddig ez nem létezett. 2022 előtt Magyarországról nem volt európai társaság delegálva, nem volt befogadott.
 
A tüneteket tekintve honnan hová lehet eljutni a megfelelő terápiával, a megfelelő kezeléssel vagy az esetleges műtéttel? Milyen visszajelzéseket kapott a praxisából?
 
Mondhatni, hogy elég súlyos tünetektől akár a teljes tünetmentességig, gyógyulásig el lehet jutni. Nyilván ez függ a pácienstől, függ az egész történettől. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy a pácienseknek is rengeteg feladata van ebben, hiszen az orvos, mint egy külsős tényező, passzív szereplő ebben a rendszerben. Amikor, mondjuk egy idegen anyagot beépítünk egy testbe, legyen az egy inkontinencia szalag, legyen az egy méhstabilizációs nagyobb háló, akkor egy mesterséges anyaggal mi segítjük a kötőszöveti struktúrát. Az, hogy hogyan fogja ezt a páciens „használni” ,már őrajta múlik. Mind a megélés, mind a torna, mind az életmódbeli változtatásra való aktivitások kellenek a páciens részéről is, mert a páciens is kell a teljes gyógyuláshoz, nem csak az orvos. A beteg nem várhatja el, hogy az orvos megold helyette mindent azzal, hogy megoperálta. Nagyon szép, látványos sikerek vannak, ha testileg-lelkileg ráhangoltan együttműködik a páciens az operáló orvossal, akkor akár egy súlyos inkontinenciából tünetmentesség, egy szexuális működése miatt kétségbeesett fiatalabb hölgy teljesen rehabilitálódhat, mind anatómiailag, mind funkcionálisan, hogyha végigmegy ezeken a lépéseken: torna, műtét, műtét utáni rehabilitációk. Nagyon sok ilyen pozitív élmény kísérte a munkásságomat. Nagyon sok köszönő levelet kaptam, amit a honlapomon lehet olvasni, milyen tünetektől szenvedve hogyan élték meg a műtétet, és milyen életminőségbeli változásokon estek át.
 
Az egyébként mennyire jellemző, hogy a páciensek beavatják Önt a saját életükbe, hiszen itt olyan problémáról van szó, annyira intim dolgokról van szó, hogy ebből következik is az, hogy példákkal illusztrálják és ezzel pedig már nagyon közel hozzák Önt saját magukhoz?
 
Nagyon fontos ez a bizalmi légkör, ezek a vizsgálatok nem is 10 perces vizsgálatok. Minden irányba kíváncsiskodunk, hogy min kell segíteni, milyen tünetei vannak a páciensnek. Nagyon sokszor nem egy fiatal hölgy sírta el magát, hogy tönkre ment az élete, mert csodálatos két gyereke van, de… És akkor Doktor Úr, mit lehet kezdeni?  Ezek után pedig nagyon nagy élmény, amikor pár héttel később a másik irányból jönnek a könnyek, hogy micsoda változást tapasztalnak, és mennyire köszönik.

---

Az életkor az mennyire visszatartó erő? Arra gondolok, hogy ha valaki már nagyon szép életkort élt meg, akkor esetleg gondolhatja-e azt, hogy már minek elmenni a műtétre?
 
Nem szabad így gondolkozni. Én úgy gondolom, hogy mindig megvan a segítség, mindig megvan minden tünetre, életkori szituációra a megoldás. Meg kell ezt találni, legyen akár ez egy hormonpótlás, legyen akár egy konzervatív terápia. Lehet, hogy nem is kell operálni, de legyünk igényesek önmagunkkal. Szeretném a hölgy társadalmat arra bíztatni, hogy ne adják fel, figyeljenek oda magukra, a környezetükre, és tegyenek magukért elsősorban, amiben meg tudunk, ott vagyunk mi is, és segítünk.
 
Köszönöm szépen a beszélgetést, további sok sikert
 
Nagyon szépen köszönöm én is a lehetőséget.
 
A Jazzy rádióban a Jazzy randevú című műsor Bálint Edinával készült beszélgetés szerkesztett, rövidített változata.