Blog: Megharcoltam a gyerekemért!

Amikor azt mondta az orvosom, hogy PCOS vagyok, ráadásul inzulin rezisztencia is kezd kialakulni nálam, csak egy dolog dübörgött a fejemben: Nem lehet gyerekem? Aztán rájöttem, hogy ha betartom a doki utasításait, megtörténhet a csoda. Igazam lett!
 
Andi vagyok, 30 éves. Filigrán gyereklány voltam, 12 évesen jött meg először a vérzésem, nem sokkal később pedig minden hónapban rendesen. Sportoltam, így nem kellett odafigyelnem a táplálkozásomra, hiszen egy gramm felesleg nem volt rajtam. Aztán felnőttem és dolgozni kezdtem, a sport kissé háttérben maradt. 25 évesen nem csodálkoztam, hogy felkúszott rám pár kiló, de amikor egy évvel később már negyed mázsával voltam nehezebb, kezdtem pánikba esni. A hirtelen felszaladt túlsúly mellé komoly bőrszárazság és hajhullás párosult, aludni sem tudtam, de mindig fáradt voltam. Ráadásul a párommal – akivel évek óta együtt voltunk – nem sikerült összehozni a babát sem, hiába tettem le a fogamzásgátlót, nem tért vissza a rendszeres menstruációm. Először a háziorvoshoz mentem, aki szerencsére régóta ismert és lelkiismeretes volt, rögtön szakorvoshoz küldött. A nőgyógyászaton és az endokrinológián  kiderült, PCOS vagyok. Mivel sok helyen olvastam már történeteket erről a betegségről, nagyon megijedtem, hogy lemondhatok a gyerekről. Főleg azután, hogy az is nyilvánvalóvá vált a tesztek során, hogy kezdődő inzulin rezisztenciám van, ami a hajam ritkulásáért, a bőrproblémáimért és az alvásgondokért felelős és a diabétesz előszobája.
 
Összeomlottam, nem értettem, miért fordul ellenem a saját testem. Bár az orvosom azt mondta, az állapotom kezelhető, hirtelen úgy éreztem, nincs tovább. Szerencsére a párom gyorsan összeszedte magát és elkezdte összeszedni az én darabkáimat is, megmondta, bármire is legyen szükség, hogy ismét egészséges legyek, ő támogatni fog. Sokat jelentett ez a számomra.
 
Az IR-re speciális diétát kellett tartanom, valamint tájékoztattak róla, hogy a későbbiekben akár diabéteszes is lehetek, ezért metformin hatóanyagú gyógyszert is kellett szednem. Felhívták a figyelmemet, hogy a diéta és a gyógyszer mellett a mozgás is nagyon fontos, ezért naponta gyalog jártam munkába, valamint heti háromszor edzőterembe is elmentem. Nem volt könnyű, sőt! Az első időkben nagyon nehéz volt teljesen megváltoztatni az életmódomat, de tudtam, ha sikerül, jól leszek. Leraktam a rossz szénhidrátokat, a cukrot, mindent, ami tiltólistás élelmiszer volt. Megtanultam, hogy van másféle liszt is a búzánál, így azokkal kísérleteztem. Sokáig kétfelé főztem magunknak, de aztán a párom azt mondta, a húson kívül neki nem probléma, ha ugyanazt esszük, ez nagy könnyebbség volt a számomra. Miután megszoktam az IR diétát és képes voltam napi ötször enni a stabil vércukorszint fenntartása érdekében, jobban lettem. A bőröm és a hajam lassan rendbe jött, aludni is tudtam már.
 
A PCOS kezelések iszonyúak voltak, nem szépítem. Voltam petevezeték átjárhatósági vizsgálaton és leszívták a cisztáimat is, hogy nagyobb esélyem legyen teherbe esni. Egyik sem volt kellemes, de az a tudat éltetett, hogy ezek közelebb hozzák a vágyott kisbabámat. A nőgyógyász orvosom azonban elmondta, hogy bármennyire is körültekintően végzi a gyógyításom és én is megtehetek mindent, a PCOS sajnos gyakran vetélést okoz. Akkor ez nagyon szíven ütött, de két nap sírás után ráébredtem, hogy csak engem akart védeni, mikor elmondta. Az inzulinrezisztenciát kezelő doktornő viszont elmondta, ha a terhesség alatt tartom a diétát és egy ideig még a gyógyszert is szedem, valamint a mozgást sem hagyom teljesen el a vetélés esélye sokkal kisebb. A lelkemnek jót tett az emberi bánásmód és a figyelem, amit az orvosaimtól kaptam, a testemnek pedig a diéta és a rendszeres testmozgás, amit ismét visszavezettem az életembe. Ez utóbbi nemcsak a testsúlyomat segített csökkenteni, de az anyagcserémet is felgyorsította, ami a PCOS és az IR miatt igencsak lelassult.
 
Hónapokon át szedtem a petefészek stimuláló gyógyszert, hogy rendbe jöjjön a peteérésem. Hónapokon át erősítettem magam lélekben, hogy ha teherbe esem, és valami történik, ne omoljak össze. Többször átbeszéltük a párommal és egy terapeutával, akit az orvosom javasolt, hogy mit kell tennünk. Aztán vártunk. Bíztam az orvosaimban és a jövőben is. Tudtam, éreztem, hogy ha mindent megteszek, sikerülni fog és anya lehetek én is.
 
Nem mondom, hogy nem csavarodtam be időnként, amikor kisbabát láttam. Összeszorult a szívem és arra gondoltam, hogy miért nem lehetek olyan mázlista, mint mások, akiknek szinte csettintésre jön össze a gyerek. Aztán egyik reggel rosszul lettem otthon. Elszédültem, émelyegtem, alig bírtam felállni. Először azt hittem, hogy valami rosszat ettem össze, de miután ez több napon át tartott, felhívtam az orvosomat, hogy okozhatja-e ezeket a gyógyszer. Azonnal behívott és megvizsgált. Kiderült, hogy nem vagyok rosszabbul, „csak” épp terhes vagyok!
 
Madarat lehetett fogatni velem, azonnal felhívtam a páromat. A rendelőből kilépve azonban az orvosom figyelmeztetett, hogy egyelőre kezeljük óvatosan a helyzetet, mivel – ahogy korábban elmondta – a PCOS vetélést okozhat. Ezzel egy időben eltiltott minden internetes oldalról, ahol ilyen történeteket lehet olvasni, a kedvesemnek is megüzente, hogy ne engedjen a közelükbe. Először nem értettem, mi ennek az értelme, de aztán rájöttem. Önmagamtól is elég ideges voltam, a történetek olvasása csak még jobban felzaklatott volna. Hazamentem és vigyáztam magamra. Tartottam a diétát, sportoltam és közben azt mantráztam a bennem növekvő sejtcsomónak, hogy odabent kell maradnia. Ezt a szokásomat később is megtartottam. Lassan azonban be kell fejeznem, mert a dokim szerint egy hónap múlva találkozhatom a kislányommal!
 
Sokan – akik tudtak a betegségemről – azt kérdezték, hogy tudtam túlélni az egészet. Azt hiszem, a legfontosabb, hogy jó orvost találjon az ember, akiben maximálisan meg tud bízni. Ha követjük a szakember utasításait és nem hiszünk a kuruzslóknak, minden esélyünk meg van arra, hogy meggyógyuljunk és – mint az én esetemben is – egészséges gyermekünk legyen. Sosem szabad feladni!

Ha Ön is évek óta hiába próbálkozik a teherbeeséssel, forduljon minél előbb orvoshoz, hiszen ahogyan Andi, végül Ön is elérheti az áhított célt!