Blog: Agyunkra ment diéták

Még február derekán olvastam egy nagy visszhangú cikket az Origo.hu oldalon, mely úgy gondolom, megér pár gondolatot. A teljes cikk elérhető itt.

A cím „A megdöbbentő igazság agyunk csendes gyilkosairól” már önmagában azt sugallja, hogy az igazságot tudjuk meg, lerántjuk a leplet a gabonákról. Viszont a cikket végigolvasva, csak az utolsó negyede lyukad ki végre egy olyan gondolatmenetre, ami az igazság felé közelít – s ez nem a gabonák elátkozása. Márpedig az ember hajlamos rá, hogy nem olvassa végig a hasábokat…
Az alapvető téma egy felkapott könyv, mely a Grain Brain („Gabona-agy”) címet viseli, s azt taglalja, hogy a neurológiai eltéréseket, megbetegedéseket, mint az Alzheimer-kór, depresszió és szorongás, a gabonafogyasztás számlájára róhatjuk. Laikusokat, de még szakmabelieket is könnyen befolyásolhat, és megtéveszthet a tudományos stílus, melyben alátámasztja elképzeléseit, s szakmai kifejezésivel rendkívül meggyőzővé válhat.

Kiemelve a főbb momentumokat, ezzel kapcsolatban írnék pár gondolatot.
A könyv szerzője szerint a gabonák gyors vércukor emelkedést okoznak. Ezzel nem feltétlenül értek egyet, tekintve, hogy több féle szénhidrát létezik. Ezeket két nagy csoportba szoktuk sorolni: gyorsan és lassan felszívódó típusú szénhidrátokba. A gabonák önmagukban nem szívódnak fel gyorsan, főleg, ha kevésbé feldolgozott formában fogyasztjuk őket (pl.: teljes kiőrlésű, hántolatlan). A fehér liszt nyilván hamarabb szívódik fel a szervezetben, de drasztikus vércukor emelkedést ez sem okoz, nem úgy, mint a szőlőcukor, melyet akkor kapunk be, amikor leesik a vércukor szintünk.
Az átlag amerikaiak energia bevitele a következőképpen alakul: az összes energia bevitel 60%-át fedezik szénhidrátokkal, 20%-ot fehérjékkel, 20%-ot pedig zsírokkal. Ezt az író ideológiája szerint gyökeresen meg kell változtatni, mégpedig a következőképpen: 20% fehérje, 75% zsír, és csupán 5% szénhidrát! Hivatkozva arra, hogy a paleolit kori elődeink táplálkozási formáit kellene követnünk. Ezzel több alapvető probléma is felmerül. A legelső és legkézenfekvőbb, hogy nincsenek pontos antropológiai adataink arra vonatkozóan, hogy mivel is táplálkoztak akkori elődeink. Nagy vonalakban tudunk következtetni, viszont az több mint valószínű, hogy az meg sem közelíti ezt az energiaelosztást. Egyszerű  logikával is beláthatjuk, hogy gyakorlatilag nem volt módjuk ilyen mértékű zsírfogyasztásra. Állati eredetű táplálékokkal nem visznek be ennyit, olajos magvakat, bogyókat pedig csak kisebb mennyiségben fogyasztottak – olyan mint margarin, zsír, vaj és olajok pedig nem sorakoztak a paleolit kori konyhákban. A gyűjtögető életmóddal viszont sokkal több szénhidrátot vittek be szervezetükbe, mint 5%.

Arról nem is beszélve, mit okozna a szervezetben ilyen mértékű zsírbevitel! Hiszen a szív-és érrendszeri megbetegedések köztudott előszobája a túlzott zsírfogyasztás. Itt nem csupán az állati, de a növényi eredetű zsírokról is beszélünk. Közismert tény az olívaolaj, és a halakban nagy mennyiségben található Omega 3 zsírsavak, E-vitamin jótékony hatása. Azt is tudni kell viszont, hogy ezek nem kiegyensúlyozott, túlzott mennyiségű fogyasztása már nem antioxidáns, hanem szabadgyök-képző, szélsőséges esetben karcinogén hatású. A hangsúly mindig a mértéken van!
S amellett, hogy kifejti a gabonák idegrendszerre gyakorolt „butító” hatását, megfeledkezik szót ejteni a zsírokról, melyek nem csupán a szív, de az agyi erek el meszesítésében főszerepet játszanak, s egyenes utat nyitnak az atheroscerosis, valamint a stroke történéseihez. De az elhízás sem utolsó, amit meg kell említenünk itt, ami szintén több, súlyos betegség rizikófaktoraként szerepel.
Bizonyítékként az író olyan kutatást hoz fel példának, mely vizsgálta a gabonafogyasztás, valamint az idegrendszeri megbetegedések közötti kapcsolatot, azonban nem mutat evidenciát, nincs egy kézzelfogható eredmény, mely szerint a tézis igazolható.

Azt megint csak érdemes átgondolni, hogy ezeket a táplálkozási hatásokat egy olyan korszakkal hasonlítja össze, melyben az emberek átlag életkora jó esetben érte csak el a 30 évet, s csak ritkaság számba ment az olyan „aggastyán”, aki megérte az 50 évet. Ezek után nem csoda, ha ezeknél az embereknél nem jelentkeztek olyan időskori betegségek, mint az Alzheimer-kór.
Szerencsére a cikk végén eljutunk egy olyan szakember véleményéig, aki rávilágít a fenti feltételezések megkérdőjelezhetőségére, ellentmondásaira.
Azzal teljes mértékben egyetértünk, hogy a fehér kenyér, a finomított szénhidrátok, cukrok túlzott mértékű fogyasztása nem tesz jót testünknek, ugyanúgy, mint a sok előre feldolgozott, adalékanyagoktól hemzsegő termék. Viszont azt is tudnunk kell, hogy a gabonafélékkel értékes ásványi anyagokat, vitaminokat és rostanyagokat viszünk be a szervezetbe, melyek többek között az idegrendszer megfelelő működéséhez is elengedhetetlenek.

Legyünk tehát körültekintőek, tájékozódjunk több fronton, s ha valamiben nem vagyunk biztosak, forduljunk megbízható szakemberhez.

Egyeztessen időpontot szakemberünkhöz telefonon vagy emailben!


A weboldalon közölt információk nem helyettesítik az orvosi vizsgálatot, látogasson el orvoshoz!

Az oldalon található tartalmak hitelességéért a Belvárosi Orvosi Centrum igazgató főorvosa, Dr. Tisza Tímea felel.

Létrehozva: 2016. 09. 19. 11:41 (Utolsó frissítés: 2017. 04. 10. 11:51)

Várja önt:
Papp Rita
Papp Rita